Fazekas Éva: A fekete leves, a kávéfőzés története, időszaki kiállítás, 2010. április 23 - 2010. október 25, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum és a Fazekas & Kimmel Gyűjtemény közös időszaki kiállítása (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)
Fazekas Éva - Kimmel József: KANNA, LOMBIK, PERKOLÁTOR
A kávéskannák alsó része többnyire gömbölyű, hasas volt, fából, esetleg elefántcsontból készült fogantyúval és csúcsos vagy inkább turbán alakú rátétes, félgömbölyű fedővel. A hagyományos kancsóforma mellett megjelentek a gömb alakú, urna formájú, hengeres és más különleges kialakítású edények is. Némelyekre egy vagy több, elefántcsontból vagy veretes fémből készült kis csapot szereltek, mások három lábon állnak, esetleg hőforrást lehet alájuk helyezni. Csodálatosan szép és míves kávéskannák maradtak ránk a 18. századból és a 19. század elejéről. Vörösréz, gömb fogós fedővel ellátott, sárga- és vörösréz csapos kávésedény 18. sz. második fele F&K gyűjtemény) Copper coffee pot with brass and copper tap and lid with knob handle, 2 n d half of 18"' century, F&K collection Később a kerámiakannák széles elterjedése, a porcelán körüli lázas kutatómunka, majd a keleti eljárás újrafelfedezése lehetővé tette, hogy egy teljesen új edénytípus jelenjen meg széles körben Európában. Természetesen hosszú volt az út a főúri házak vagyont érő import edényeitől az egyszerű városi háztartások kávéskannájáig. Megdöbbentő azonban, hogy már kezdettől milyen érdekes megoldások születtek. A manufaktúrák ugyanis arra törekedtek, hogy mind anyagában és mintázatában, mind pedig formájában megközelítsék a kínai porcelán színvonalát. Gazdagította a formakincset az is, hogy a Háromcsapos sárgaréz holland kávéskanna (Dröppelmina) 18. sz. második fele, F&K gyűjtemény Dutch brass coffee pot with three outlet taps (Dröppelmina), 2 nd half of 18 t h century, F&K collection 30
