Fazekas Éva: A fekete leves, a kávéfőzés története, időszaki kiállítás, 2010. április 23 - 2010. október 25, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum és a Fazekas & Kimmel Gyűjtemény közös időszaki kiállítása (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)
Fazekas Éva - Kimmel József: KANNA, LOMBIK, PERKOLÁTOR
KANNA, LOMBIK, PERKOLÁTOR Fazekas Éva - Kimmel József A kávéskannák általános jellemzői A tea, a kávé és a kakaó a gyarmatosítás és a tengerentúli kereskedelem kibővülése folytán nagyjából a 17. század közepe körül érte el Nyugat-Európát. A kávé elkészítésénél eleinte a tea gyakorlatából indultak ki, és egyszerűen vízbe áztatták, de a módszer nem vált be. Voltak másféle, sikertelen kísérletek is: egy német kereskedő felesége például túl szegényesnek találta a kávé mellé kapott receptet, és az őrleményt húslevesben forralta föl... Valószínűleg a kávé ára miatt igyekeztek más főzésmódokat kitalálni, mint az arab-török világban szokásos: ahhoz pazarlóan nagy mennyiség kell, amit még a főúri konyhákon is meggondoltak. A kávé tehát hígabb lett. Ezt részben a külcsín ellensúlyozta, részben pedig a gazdagítására melléje kínált tej és tejszín, méz vagy nádcukor. A teás-, kávés- és csokoládéskannák kezdetben hasonlítottak egymásra, de hamarosan kialakult sajátos kinézetük, igaz - különösen a kezdeti időszakban és kissé zavaros stílusú mai világunkban - akadnak átfedések. A teáskannák a Kínából importált, alacsonyabb, széles hasú porcelánok formáit kezdték követni - az edénytestben a kiöntőnél soklyukú szűrővel -, míg a csokoládéskanna kissé nyúlánkabb lett, a kiöntővel derékszöget bezáró nyéllel. A kávé készítésére szolgáló edények - mint a teás- és csokoládésedények is - egyszerű, funkcionális termékekből asztali dísszé, majd a formák és stílusok végtelen sokféleségét felvonultató ipari műremekekké, nemes anyagaiknál fogva nemritkán értékes műkincsekké váltak. A kávézás közkeletűvé válását segítette, hogy a drága ezüst mellett hamarosan olcsóbb rézből vagy ónból is készítettek hozzá edényeket. A különböző kannák, fózők, gépezetek a kor és az egyes országok művészeti stílusa mellett máig is tükrözik a kifejezetten „kávés" formavilágot. Az évszázadok óta rögzült, örökké változó, de mégis folytonosságot sugalló formai megoldások szolgálhatnak kiindulópontként, ha ismeretlen funkciójú kannát vagy más edényt, gépet kell meghatároznunk. A kávéskannák elsődleges jellemzője, hogy nincs a kiöntőjüknél szűrő, a szűrést más módozatokkal kell megoldani. A kiöntőnek a típusok nagy részében kis zsanéros kupakja vagy ráhúzható teteje van. A fogantyú csak az egészen kezdeti időkben állt derékszögben a kiöntővel, hamarosan a vele szemközti, hátsó oldalra került - így biztonságosabban lehet tölteni a hígabb folyadékot. Északnémet három vaslábú, tűzre állítható rézkanna derékszögű fogóval, 19. sz. eleje, F&K gyűjtemény Brass pot with handle at a right angle to the outlet, standing on three iron legs, and to be put on open fire, North Germany, early 19 l h century, F&K collection 29
