Tészabó Júlia - Török Róbert - Demjén Bence: „A Babatündérhez”, a budapesti játékkereskedelem története, 2009. november 20 - 2010. június 7 időszaki kiállítás (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)
A JÁTÉKKERESKEDELEM ALAKULÁSA BUDAPESTEN - A játékkereskedők jellemzése, kapcsolatuk a vevőkkel
Ferenc, Jókai Мог, Arany János szívesen elbeszélgettek bármelyikkel a bevásárlásaik közben. Még a régi patrícius világ tónusa uralkodott az üzletben, a tisztesség és becsületesség, az udvarias úri modor." A Kertész-féle üzlet szelleme átöröklődött a játékkereskedők egész nemzedékére, akik nála tanultak: Konta Rezső, az Egyetem téri játéküzlet vezetője éppúgy köztük volt, mint Bukács Kálmán, „A Hófehérkéhez" címzett Egyetem utcai játéküzlet tulajdonosa vagy Kott Boldizsár, előbb a Rippel-féle játékkereskedés, majd a Corvin Áruház játékosztályának vezetője. Talán nem véletlen, hogy az áruház korai árjegyzékeinek stílusában e régi tisztelettudó, személyes hang köszön vissza. Karinthy Frigyes több karcolatában számol be arról, milyen örömmel járta a játékboltokat, hogy fiának ajándékot vegyen - de saját örömére is. Egyik ilyen írásában arra is kitér, milyen előzékeny kiszolgálásban volt része egy József körúti játékboltban, bár ő inkább eltekintett volna ettől, hogy kedvére játszhasson egy kicsit: „Készségesen lehozza a polcról, de nem megy el, udvariasan áll, de állhatatosan, pedig szívesen kipróbálnám még egyszer... Köhécselek, komoly, aggodalmas arccal nézem a szerkezetet [no ugye, nehogy olyasvalamit adjon, ami első próbára tönkremegy - szó sincs róla, kérem, garantált, szolid, német munka!), aztán közömbös kérdéseket teszek még, sokallom az árat, hm, mondja csak, nincs olyan izéjük... olyan forgatható dolog, amit múlt héten láttam... nem, nem erre gondoltam... várjon csak, mindjárt megmondom. ,." 2 0 A vásárlás fontos eleme volt az eladók és vásárlóik között kialakult kapcsolat sok évtizedes hagyományához való kötődés. Ez mindkét fél számára az otthonosság, a nosztalgia és a folytonosság élményét nyújtotta. Amikor Kertészék 1930-ban rövid időre összeolvadtak a másik nagy múltú céggel, Weszely Istvánéval, a régi hagyományokat folytató, a vevőket megszólító udvarias levél formáját öltő hirdetésükben hivatkoznak is erre: „A Kertész Tódor-féle játékvásár, úgy hisszük, nem szorul ajánlásra. Ismeri a főváros apraja-nagyja. Hálás meghatottsággal említjük meg, hogy kis vásárlóinkkal együtt néha három generáció látogat el hozzánk: nagyszülők és szülők, akik kis unokáik szemében találják meg annak az örömnek a visszfényét, amely a Kertész Tódor játékboltjában egy félszázaddal ezelőtt az ő és gyermekeik szemében ragyogott fel." 2 1 Ezek a régi üzletek azt a kereskedői hagyományt éltették tovább, hogy a vevő fontos, az iránta való figyelmesség a kereskedő szakértelmének mércéje. A Kertész és Weszely cég árjegyzékének címlapja, 1928 Front page of Kertész & Weszely 's catalogue, 1928 A magánkereskedelem megszűnésével mindaz a hagyományos tudás, ami ebben a szakmában is hosszas tanulás, tapasztalat és tradíció eredménye volt, elveszett. Ide tartozott a vevőkkel való foglalkozás is. Az új bolthálózat kialakulásakor, i 953-ban a iátékügyre fordított figyelem egyik jeleként megjelent Játékkereskedelem című tankönyv oldalairól már egészen mást tanultak a leendő kereskedők arról, hogy mi a feladatuk, mi az, amit eladnak, s azt is, hogyan viselkedjenek a vevőikkel. A könyv bevezetője így fogalmaz: „Szép és fontos feladatuk van játékszerkultúránk fejlesztésében kereskedelemi dolgozóinknak. 33
