Tészabó Júlia - Török Róbert - Demjén Bence: „A Babatündérhez”, a budapesti játékkereskedelem története, 2009. november 20 - 2010. június 7 időszaki kiállítás (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)
A JÁTÉKKERESKEDELEM ALAKULÁSA BUDAPESTEN - Iparpártoló kereskedők
Budapesti Nemzetközi Vásáron már saját termékeivel is megjelent. A háborút követően sikerült újraindítania üzletét, de a nagykereskedelem államosítása során 1949ben, a Liebner céggel egy időben államosították. Üzletében rendezték be a Játékáru Értékesítő Nemzeti Vállalat nagybani osztályát. Iparpártoló kereskedők A 19. század végének, a 20. század elejének iparpártoló törekvései között a külföldi árucikkek behozatalának csökkentése, a hazai tőke itthon tartása és a munkahelyek számának növelése is szerepelt, ezért a jelentős importot jelentő játékszerek hazai gyártásának előmozdítását is zászlajukra tűzték. Ám az itthon készült játékszerek kis mennyisége és gyenge minősége lényegében nem változtatott a behozatal mutatóin. Mert hatalmas mennyiséget igényelt az ország játékszerből. Az 1900-as játékbehozatal is több mint négymillió koronát tett ki, s mint a Magyar Ipar cikkírója 1902ben keserűen megjegyezte, ez „példátlan tékozlás, a tulajdon vagyonnak ily nembánomsággal az idegenbe való hordozása mellett az országnak gazdaságilag el kell pusztulnia." Ezért a hazai iparfejlesztési törekvésekben rendkívül előkelő helyet foglalt el a játékgyártás meghonosítása, a szakemberek képzése, az ipar és az iparoktatás állami támogatása. 17 A témával kapcsolatban mindig felmerült a nagykereskedők felelőssége, akik a gyorsabb üzletmenet érdekében inkább külföldről szerezték be a játékokat. Sokszor hivatkoztak a német nagykereskedelem szerepére az ottani játékipar fellendítésében és a német játékoknak az egész világon való elterjesztésében. Ezzel a magyar kereskedők is tisztában voltak. A Késmárky és Illés cég vezetője, Illés Ferenc 1910-ben, a Kereskedelmi és Iparkamara ülésén kijelentette: „az ipar pártolásának leghatalmasabb eszköze a kereskedelem." így azután a németekhez hasonlóan, a magyar nagykereskedők is igyekeztek bekapcsolódni (jó száz évvel megkésve) a hazai gyártású játékok kínálatának bővítésébe azzal, hogy kiemelten kezelték a kevés itthon készült játékot, és a kínálat növelése érdekében támogatták a játékgyártókat. Ebben az időszakban, amikor Németországban már nagy játékgyárak működtek, itthon még a háziipari gyártás meghonosítása volt az elsődleges cél. A nagykereskedők a Kereskedelmi és Iparkamara ülésein rendszeresen bemutatták és értékelték az új játékokat, és ezekkel bővítették a kínálatukat. A választék bővítése érdekében mintákkal szolgáltak, sőt némelyikük saját játékkészítő műhelyt is hozott létre, s ezek a műhelyek a játékkészítő szakmára való felkészítésben is szerepet vállaltak. A Fröhlich és Tsuk cég vezetője, Tsuk Sándor, aki a Kamarában többször is felszólalt a hazai ipar érdekében, 1901-ben saját játékgyártó üzemet alapított, s itt gyártotta a cég által 1903-ban szabadalmaztatott új magyar játékszert, a „Heros" nevű lófejes gyermekhintát. A céget 1904-ben, 25 éves jubileuma alkalmával, a kiemelkedő iparpártoló cégek között említették, s sikereiben bizonyára fontos szerepe volt ennek a tevékenységnek. Az iparpártolás a cégek hirdetéseiben is kiemelt szerepet kapott. Késmárky és Illés hangsúlyozta, hogy az államilag támogatott Szélaknai gyermekjátékkészítő tanműhely termékeinek forgalmazója. Kertész Tódor 1910 körül szintén kiemelte magyar játékkínálatát, az 191 l-es Tavaszi Vásár résztvevői között iparpártoló cégként, magyar iparosok foglalkoztatójaként mutatták be. A legjelentősebb nagykereskedő, Bettelheim Miksa - bár ezzel monopolhelyzetbe került és hatalmas szakmai vitákat váltott ki - 1903-ban úgynevezett vasúti árucsarnokokat hozott létre az ország vasútállomásain a magyar termékek, köztük a bártfai játékgyár játékainak nép30
