Tészabó Júlia - Török Róbert - Demjén Bence: „A Babatündérhez”, a budapesti játékkereskedelem története, 2009. november 20 - 2010. június 7 időszaki kiállítás (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)
BESZÉLGETÉS EGYKORI JÁTÉKKERESKEDŐKKEL - Tamás Györgyi - KONSUMEX
belül más cikkek vonatkozásában kedvezőbb, jobb árfeltételeket tudnak elérni, esetleg jobb nyereségre is tudnak szert tenni. Na most én ágy gondolom, hogy ebben a kérdésben a kibontakozás útja az lenne, aminek a jelei már látszanak, hogy játékra orientált vállalatok, szövetkezetek, tehát ipari termelési egységek alakuljanak ki, akiknek a fő kérdés az, hogy a játékból kell megélni. - Mivel látja el a hazai játékipar a kereskedelmet? Milyen a minősége ennek, megfelelő? - A magyar játékiparnak a decentralizáltsága, asokrétűsége, a színvonalon belüli sokrétűsége a fő forrása annak, hogy a termékek színvonala nem lehet egységes. A kevésbé jó műszaki feltételek között gyártott termék, esetleg hosszabb távon gyártott termék, a műszaki színvonal karbantartására nem kellő energiákat fordító termék nyilvánvalóan nem éri el azt a szintet sem tartalmában, sem színvonalában, műszaki, minőségi, egyéb követelményeiben, amit ma a fogyasztó, és hát a fogyasztón fogalmazzunk nyíltan - túl a társadalmi szélesebb körben elvárnának ma a játéktól. - Előfordult már az Ön gyakorlatában, hogy a vásárlóktól jövő visszajelzés vagy szakemberek által való interpelláció folytán egy-egy cikket vissza kellett vonni az üzletekből esztétikai vagy célszerűségi vagy pedagógiai okok miatt? - Nézze, a mi hálózatunkból ilyen példáról én nem tudok -de hát a hálózatunk alatt nyilvánvaló az általunk kiszolgált üzleteket is értem -, de esztétikai okoknál fogva olyan cikk még a mi hálózatunkból legjobb tudomásom szerint nem került ki, amit ilyen oknál fogva kellett volna visszagyűjteni. Ma még nem kellően ellenőrzött és áttekintett vonatkozásban pont azokon a területeken - búcsúkon, vásárokon, maszek üzletekben - számos olyan egyedileg, kisiparosoknál vagy más forrásokból beszerzett áru kerül forgalomba, ami tulajdonképpen elkerüli a Kermi, az állami ellenőrző szervezeteknek a kontrollját, ennek következtében nyilvánvalóan azoknak a műszaki paramétereknek és igényeknek, szigorúbb értelemben vett műszaki és általános esztétikai igényeknek ezek a termékek még igen jelentős kórben nem felelnek meg. Beszélgetés Tamás Györgyi közgazdásszal, a KONSUM EX Külkereskedelmi Vállalat egykor vezető munkatársával, 2009 Riporter Demjén Bence 1969-ben kerültem a vállalathoz, a cégnek akkor kb. 100 dolgozója volt. Külföldről jöttem akkor haza, és nem szerettem volna egy óriás, 1000 fős céghez elmenni dolgozni, ezért volt számomra nagyon szimpatikus a KONSUMEX. Ez érdekes kakukktojás külkereskedelmi vállalat volt. Egy árucsere-irodából alakult ki, és vált klasszikus külkereskedelmi vállalattá a KKM felügyeletével, de az árucsere-irodából történt átalakulása következtében kiváltságos kapcsolatai voltak a Belkereskedelmi Minisztériumhoz is. A fogyasztás-profil volt a fókusz. Tulajdonképpen mindegy volt, hogy a fogyasztásnak árucseréből vagy devizálisán volt meg a fedezete, az a KONSUMEX-nél bonyolódott. Mielőtt én odakerültem, a Külkereskedelmi Banknál volt egy részleg, amely a kitermelt exportoknak valamilyen arányú kompenzativ fedezetét megengedte importra fordítani. A cég felépitése kívülről nézve egy klasszikus külkereskedelmi vállalat, de az irányítása kettős volt, mert magát a külkereskedelmi tevékenységet felügyelte a KKM, s volt a Belkereskedelmi Minisztérium, amely az egész belkereskedelmet irányította. Ezen 101
