Tészabó Júlia - Török Róbert - Demjén Bence: „A Babatündérhez”, a budapesti játékkereskedelem története, 2009. november 20 - 2010. június 7 időszaki kiállítás (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)
BESZÉLGETÉS EGYKORI JÁTÉKKERESKEDŐKKEL - Tamás Györgyi - KONSUMEX
belül létezett egy nemzetközi főosztály, amely megpróbálta a külkereskedelemhez kapcsolódó feladatokat magához szervezni. Az árurészeket az áruforgalmi főosztályok kezelték, de a nemzetközi főosztály volt a KONSUMEX-szel kapcsolatban. így volt a KONSUMEX-nek bizonyos értelemben nem túl kellemes kettős irányítása. A másik oldalról ez nagyon jó állapot volt, mert mindenre mindig meg lehetett találni a partnert. Hárman voltunk a színpadon mint szereplők, s mihelyt 2:1 lett az arány, akkor valami meg tudott valósulni. Ha szükség volt rá, a KKM-et állítottuk magunk mellé, ha pedig arra volt szükség, a nemzetközi főosztályt. Mikor 1969-ben a céghez kerültem, akkor még csak a szocialista országok áruforgalmából származó behozatalokat kezelte fogyasztás terén a KONSUMEX, tehát azokat a kontingenseket, amiket az államközi megállapodásokban rögzítettek, és az erre a célra kijelölt csehszlovák, lengyel és szovjet külkereskedelmi vállalattal bonyolítottak. Ilyen egyszerű dolog volt. KGST szinten működött, a KGST szabályai szerint, ami egy magasabb törvény volt, mint amit a szerződésben mi rögzítettünk, tehát akármit rögzíthettünk, hivatkozni kellett a KGST törvényre. Borzasztó egyszerűen ment. Szállítottak, mi fogadtuk, fizettünk. A személyi állománya a cégnek nagyon érdekes volt, mert az első nagy külkereskedelmi vállalatok az 1950-es években alakultak. Azok az emberek kerültek oda először - legyünk őszinték -, akik valamilyen szinten nyelvet beszéltek. Ez alkotta a személyi állománynak az alapját. Ha már nyelvet beszélt, akkor úgy gondolták, hogy tud külkereskedni. Közben kezdtek kikerülni az egyetemről azok a közgazdászok, külkereskedelmet tanult emberek, akik nyelvileg esetleg nyomukba sem jöttek ennek az állománynak, akik az alapot képezték, viszont a közgazdaságtant már egy kicsit tanulták. Magam is ebből a generációból származom, akik belecsöppentek kész közgazdászként ezek közé az emberek közé. A nyelvtudás tőke volt, nagyobb tőke, mint egy diploma az 1960-as években. Látni kell, hogy ebből kifolyólag ez a személyi állomány egy vegyes felvágott volt. A '80-as évekre aztán már kialakult a külkereskedelmi vállalatok szakembergárdája. A külkereskedelmi vállalatok osztályokra és főosztályokra voltak áruk szerint felbontva. Azt vallottuk, én is így gondoltam, hogy teljesen mindegy, melyik árucsoporttal kezdek foglalkozni, mert pár hónap alatt abba bedolgozom magam, azokat a finomságokat megtanulom, ha értek a kereskedelemhez, ha értem a közgazdasági összefüggéseket, tisztességes vagyok, tudom csinálni. Én a cégen belül először kozmetikai importtal foglalkoztam, és csak 1981-ben kerültem a játékszakma közelébe, amikor egg nyugdíjba ment kollégám helyére kerültem, mint kereskedelmi igazgató a játék főosztályra. A KONSUMEX-nek irodahálózata volt vidéken. Közvetlenül próbálta kialakítani a cég a termelőkkel és a kereskedelmi cégekkel is a kapcsolatát. Ez azért volt, mert mi árucsere szemléletű vállalat voltunk. Arra gondoltunk mindig, hogy nekünk magunknak kell árualapot felhajtani ahhoz, hogy majd azért tudjunk valamit importálni. Ugyanakkora központi irányításból kifolyólag (itt mosta Belkerre gondolok) nekünk adottak voltak a szaknagykerekkel, mint a TRIÁL, a kapcsolataink, amelyek nélkül nem lehetett Magyarországon forgalmazni. A belkereskedelmi miniszter fokozatosan növekedő fogyasztási kereteket igyekezett kiharcolni a területnek a kormányon belül. Ezt a keretet a Nemzetközi Főosztály lebontotta szakmákra, ami szintén egy harc volt, hogy melyik szakmai vonal mennyit kap. Ezeket a kereteket kapták meg aztán a tulajdonképpen monopolhelyzetben lévő szak-nagykereskedelmi vállalatok, így a TRIÁL is. Nagyságrendileg még a legutolsó időkben sem volt igazi konkurensük. A SKÁLA kitermelte magának árucseréből a saját kereteket, és kapott aztán a SKÁLA is dollárkeretet, de a számokat egymás mellett látva kiderül, hogy ha kapott a SKÁLA 10-et, a TRIÁL 150-et. A játék-nagykereskedelmi vonalra kapott tehát a Belkereskedelmi Minisztérium egy keretet. Azt lebontotta szakmákra, és mikor már tudott volt, hogy mennyit kap a TRIÁL, akkor végül a TRIÁL-nak és a Nemzetközi Főosztálynak kellett abban megegyeznie, hogy mennyi jut játékra, sportra és hang102
