Harmati Gábor: Utasellátó 60 (Budapest, 2009)

CO gondoskodik, továbbá éttermet és büfét is fenntart Ferihegyen. A már említett (és államosított) két nagy resti mellett a kisebbek átvételére is történtek lépések. A felmerülő nehézségek dacára - például a vállalat ekkor még nem rendelkezett túl sok gyakorlott szakemberrel - a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium meghozta döntését. Az áruk és a berendezések értékét a vállalat ki kellett hogy fizesse a volt tulajdonosoknak, bérlőknek, amit a Pénzintézeti Központ útján meg is tett. A legnagyobb gondot az említett szakemberhiány okozta. így aztán közel 170 átvett resti közül 155-ben ott maradhattak a volt bérlők és családtagjaik - vezetőként vagy alkalmazottként, de már a vállalat kebelében. Ezzel - a mozgószolgálat mellett - a pályaudvari vendéglátás profilja is kialakult. Hamarosan további bővítésekre, változásokra is sor került. 1951. április l-jén, miniszteri rendelkezésre, az IBUSZ is átadta az Utasellátónak 300-nál is több pavilonját. Korábbi kezelőik kauciós bizományosai voltak az IBUSZ-nak; jövedelmük az értékesítések utáni jutalék volt. A szakemberekkel nem lehetett gond: 700 főt (szinte a teljes állományt!) átvett a vállalat. Ahogy nőtt a hatáskör és szélesedett a profil, úgy vált egyre fontosabbá az irányítás korszerűsítése. A vállalat élén az igazgató állt, munkáját pedig a különböző ügyosztályok segítették. Közvetlenül az ő fennhatósága alá tartozott a személyzeti és az ellenőrzési osztály. Előbbi a mai értelmezés szerint a munkaügyekkel foglalkozott (így az alkalmazottak munkába állítása, elbocsátása stb.), utóbbi pedig a szakmai irányítást, ellenőrzést, műszaki fenntartást, leltárazást koordinálta. A revíziós osztályt vezető főkönyvelő az üzemek, pavilonok elszámoltatását végezte. 1951-től kezdve igazgatóhelyettest is kineveztek, ő a kereskedelmi (vagyis az árubeszerzéssel foglalkozó) és a pavilon (azaz a kiskereskedelmi ágazatot felügyelő) osztályt vezette. A racionalizálás egyik legjelentősebb pontja a vállalat által kitalált vendéglátóipari elszámoltatási rendszer bevezetése volt. A mennyiségi elszámolás lényege, hogy az áruféléket tételesen, mennyiségileg tartották nyilván, így az értékesítés alapján állapították meg, hogy az eladott áruhoz men-