Harmati Gábor: Utasellátó 60 (Budapest, 2009)

nyi nyersanyagot lehetett felhasználni. Ezt az üzem jóváírta magának, amit utóbb a nyilvántartott árukészlethez viszonyítottak. A módszer egészen az értékelszámolás rendszeresítéséig érvényben maradt. Az apparátus kiépülésével a vállalat kinőtte korábbi székhelyét, amely a Lenin (ma újra Erzsébet) körúton, a Bevételellenőrzési, Visszatérítési és Kártérítési Hivatal épületében volt. Felsőbb utasításra a Royal Szállóba költöztek, majd miután kiderült, hogy ez az intézkedés nem ésszerű, a központ számára a Veres Pálné utca 24. szám alatti ingatlant jelölték ki. Ez addig a Közlekedési Rendőrségnek adott otthont, s mivel a hatóság már jóval korábban tudta, hogy csak idő kérdése, mikor költözik új épületbe, nem újította fel az ingatlant, így, mikor az utasellátósok megtartották az első szemlét, megdöbbenve látták, hogy korhadt hajópadló, néhány széntüzelésű kis kályha, mindössze két telefon és egy udvari árnyékszék vár rájuk. A földszint még rosszabb állapotban volt, ott lovakkal is találkozhattak, mivel azt addig istállónak használták. Az Utasellátóhoz kerültek még a szomszédos 26-os szám alatt lévő földszinti helységek (amelyek korábban koporsóraktárként funkcionáltak...), illetve a 22-es szám alatt lévő kifőzde, amelyből kialakították a vállalat üzemi konyháját. A teljes felújításra 800 ezer Ft-ot utalt ki a Gazdasági Főtanács; a munkálatokat a Műemlék Felügyelőség felügyelte. Néhány év múlva már üdülőről is kellett gondoskodni a vállalat dolgozói számára, így került - felsőbb vezetői döntés alapján - az Utasellátó kezelésébe egy épület Badacsony-Lábdihegyen. Ezt azonban hamarosan elcserélték egy Balatonszabadiban lévő családi üdülőre, mely immár végleg megmaradt a vállalat kezében. 3^ az üdülő Balatonszabadiban, 1 980-as évek 30. A vállalati központ, V., Veres Pálné utca 24.