Harmati Gábor: Utasellátó 60 (Budapest, 2009)

28. Mozgóárus, 1950-es évek vége A vállalat november 24-én kezdte meg működését, melynek során átvette a megszűnő MÁV Konzum Szövetkezet helyiségeinek javát - főképp a pályaudvarokon lévőket. (A Szövetkezet vidéki árudái a Népboltba, a budapestiek pedig a KÖZÉRT-be tagozódtak be.) Ugyancsak az Utasellátóhoz kerültek bérleményként a már államosított főpályaudvari restik, majd 1949 januárjától a mozgószolgálati kocsik is. Ez utóbbiak tulajdonjoga azonban továbbra is a MÁV-nál maradt. Az utasszám megnövekedése miatt a kosaras szolgálatnak egyre több ellátási igényt kellett kielégítenie. így 61 vasúti kocsit alakítottak ki úgy, hogy két kocsifülke közül az egyikből raktárt, a másikból pedig konyhát építettek ki. A konyhából történt a kiszolgálás: ott főtt a virsli és a kolbász, készültek a hideg szendvicsek. Innen vitték a lédig (azaz a kimért) italokat, de emellett természetesen kapható volt palackozott is, valamint cukorka és dohányáru. Mindezt a kosaras alkalmazottak vitték ki az utasok közé; ez a rendszer az akkori viszonyoknak tökéletesen megfelelt. 1950 májusában megindult az első hálókocsis járat Budapest és Prága, illetve Budapest és Varsó között - így elmondható, hogy az alapítás után alig másfél esztendővel a vállalat nemzetközi porondra lépett. A cég nem csak a vasúti közlekedésben vitt vezető szerepet: a MESZHART-tal (Magyar-Szovjet Hajózási Rt.) kötött szerződés alapján a hajók utasait és személyzetét is meleg étellel látta el - csak a belföldi forgalomban, mivel nemzetközi hajójárat ekkoriban még nem volt. 1950 végén a MASZOVLET-tel (Magyar-szovjet Polgári Légiforgalmi Rt.) jött létre egy olyan megállapodás, mely szerint az Utasellátó a repülők utasairól és személyzetéről is 29. Lélegzetuyi pihenő. Kovaschitz Antal szakács, 1966