Harmati Gábor: Utasellátó 60 (Budapest, 2009)

A gőzmozdony elterjedésével és a vasút kiépülésével új lehetőség nyílt az utazók kényelmének biztosítására. Franciaországban az utas az állomáson könyvet kölcsönözhetett: útközben (ha épp nem bilincselte le a táj) elolvasta, majd a célállomáson visszaadta. Ennél sokkal jelentősebb szolgáltatás volt a pályaudvari vendéglátás. Menetrendek kezdettől léteztek; ezeket úgy állították öszsze, hogy az utas kényelmesen étkezhessen egy közeli vendéglőben. Ahogy gyorsabbá vált az utazás, úgy nőtt az igény a vasúthoz minél közelebb eső vendéglőkre hiszen már akkor is tudták: a vonat nem vár... A nagy üzleti lehetőségek, jó jövedelmek reménye persze odacsalogatta a kereskedőket, vendéglősöket a pá4. Pullman-kocsi belseje. Századfordulói képeslap lyaudvarra. A magánvasút-társaságok, majd államosításuk után az állami vasutak is bérbe adták a pályaudvari vendéglőket; ezek bérlői általában kiváló vendéglősök voltak. Az éttermek mellett megjelentek a szállodák, ahol az utasok éjszakázhattak is; igaz, ezek idővel a városok központja felé húzódtak be. A nemzetközi vasúti forgalom újabb lehetőséget nyitott meg az utasellátás előtt. Mivel itt jóval hosszabb utakról volt szó, hangsúlyosabbá vált az utazóközönség kényelme. Ha már vannak éttermek a pályaudvarokon, miért ne lehetne étkezni magában a kocsiban?