Harmati Gábor: Utasellátó 60 (Budapest, 2009)

George Mortimer Pullman CO 5. Tisztítják a Pullman-kocsi belsejét. 1890-es évek 1831-ben született Broctonban, huszonnégy évesen költözött Chicagóba - nagy szerencséjére. Ugyanis a városban a fertőzött víz miatt korábban kolera pusztított, s a városvezetés csatornát építtetett a helyzet kezelésére. Ám az utcák szintje így több méterrel megemelkedett, a régi házakból csak lépcsőn lehetett kijutni. Pullman kigondolt egy módszert, amellyel sikerült megemelni az épületeket, s alattuk új alapzat létesülhetett. Újítása révén szerzett gazdagságát olyan vasúti kocsik építésére fordította, melyeket a külső, zavaró hatásoktól mentes átjáró kötött össze. E kocsik nemcsak jobb rugózással, de kényelmes ágyakkal, puha takarókkal és elegáns éttermekkel is fel voltak szerelve. A „gördülő szállodák" igen népszerűek lettek, s hatalmas vagyont hoztak az ötletgazdának. Fénykorában közel kétezer kocsija járt Amerika-szerte, melyeket bérbe adott a vasúttársaságoknak. Gyári munkásainak egész kis várost hozott létre, minden házban volt víz, gáz és csatorna is. Az idill sajnos nem tartott soká: az 1893-as krach következményeképp előbb csökkentenie kellett munkásai fizetését, majd megkezdődtek az elbocsátások is. A gyár sosem lett már a régi, Pullman pedig meghasonlott emberként (de korántsem szegényen!) halt meg 1897 őszén. Megerősített koporsóját csak az éj leple alatt temethették el, annyira tartottak a munkások bosszújától...