Kiss Imre: Szódavíz, egy magyar kultuszital, Szikvíz ipartörténeti album (Budapest, 2008)

szinte családtag számba ment, többet jelentett a háznál, mint egy egyszerű munkaeszköz. Nehéz is magyarázatát adni a szólásnak: „Veri, mint szódás a lovát". Annyit tudunk, hogy a huszadik század elejére tehető a kialakulása, s lehet, hogy konkrét, de ismeretlen történethez kötődik. Az persze nem vitás, hogy a kocsis, aki ráadásul gyakran felfogadott munkás volt, oda-oda suhintott neki, mivel a rakomány nem volt éppen pillesúlyú, és a gyakori megállás és újra indulás is igényelte az „indítózást". Azt is mondják, hogy azért verte a lovát a szódás, mert az intelligens jószág minden esetben megállt, ha köszöntötték a gazdát a bakon, ahogy ezt tette az üvegek cserélése alkalmából is, amikor szintén köszöntötték a szódást. Ütni kellett tehát, hogy ne álljon meg folyton, mert sokan köszöntötték a gazdát: a szódást mindenki ismerte. Ez persze csak a szemellenzős és buta lóra igaz, mert az igazán intelligens állat csak ott áll meg, ahol a cserék alkalmával szokott. (Mint ahogy arról is szól a fáma, hogy a terítés közben gyakran megkínált és „eláztatott" kocsist a ló vitte haza, persze csak miután befejezte a kiszállítást.) Az eredet tehát a múlt ködébe vész, de hogy ma is közszájon forog a mondás, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy lefordították mai szlengre, emígyen: „inzultálja, mint szikvíz termékmenedzser a paripáját". Aztán volt, aki a szamaras fogatra, hogy ne mondjam, kordéra esküdött. A balatonkenesei Petőfi szikvízüzem egykori tulajdonosa, Miklós István komolyan érvelt, és saját tapasztalatból beszélt, mikor összehasonlította a ló és a szamár vontatta szállítójármű előnyeit és hátrányait. Persze csak községen belüli szállításra ajánlja, de ebben a (Source: Laczó Balázs, Kisalföld.hu 14-01-2006.) The horse drawn cart was stored in many factory owners' yard, and the horse was kept in the stable. The poor souls were well-cared in most cases, because they worked for long hours every day. In many places they were looked at as one of the family, they were more respected than a simple instrument of labour. There is a saying in Hungary, which is actually hard to understand; its word-by-word translation says: „He is beating someone like the seltzer man does to his horse". All we know is that it started to spread around the beginning of the century, and it may have its roots in an unknown story. No doubt, however, that the cart driver, who was generally an employee, often used his whip to urge the horse because the loading was heavy and the frequent stops and starts needed lots of Zoltai Ferenc fogata Carriage of Ferenc Zoltai