Csapó Katalin - Füreder Balázs - Sári Zsolt: Reneszánsz ételek – Ételek reneszánsza Időszaki kiállítás 2008. március–május (Budapest, 2008)

szakácsi verseny is, ahol 2003-óta „Királyi Borászt" is választanak. 1999-ben magánemberek kezdeményezésére indult a szolnoki gulyásfőző verseny. A fesztivál célja a „magyar tájjellegű konyha hagyományainak ápolása és népszerűsítése". Az első fesztiválon több mint száz, zömében szolnoki csapat vett részt. Érdekes jelensége volt a fesztiválnak, hogy a közelmúlt évtizedeiben Szolnokra költözött emberek milyen nagy számban csatlakoztak a rendezvényhez. Egyrészt a közös főzés öröme, a közös asztal, a közös étkezés iránti vágy vonzotta a részvevőket, másrészt pedig - mint a szervezők kiemelték -, hogy a gulyás minden magyar közös étele. Mindenki ismeri, mindenki szereti, és persze mindenki a maga módján, a lehető legjobban tudja elkészíteni. Mint zsűritag gyakran hallottam a következő mondatokat: „Ezt nálunk úgy csinálják, hogy... ", „Már a nagyapám is így csinálta... ", „Tudja, a legjobb gulyáshoz. .. ", „Kóstolja meg, ilyet még nem evett... ". A gulyás, épp azáltal, hogy nemzeti étellé vált, hogy az Alföldön jellegzetes történeti hagyományokra is épülő étel, valamint hogy a mindennapi családi 43. Népi iparművész által készített edények konyha része, sokak számára adott lehetőséget az aktív közreműködésre. A fesztivál versenykiírásában szerepelt, hogy a zsűri a pontozás során figyelembe veszi a hagyományos elkészítést és a tálalást. A „hagyományos" alatt a csapatok többsége a következőket értette: a gulyást férfiak főzik bográcsban - tovább él tehát a „szabad tűzön főzött férfiétel" felfogása. Ehhez igazodott a régi evőeszközök és étkészletek felhasználása (a festett tányérok és fa evőeszközök mellett már a gránit tányért és alpakka