Csapó Katalin - Füreder Balázs - Sári Zsolt: Reneszánsz ételek – Ételek reneszánsza Időszaki kiállítás 2008. március–május (Budapest, 2008)

*7 Nagyszakácsi királyi szakácsok 33. Dósa Tibor munka közben A rendszerváltás a vendéglátóiparban és az idegenforgalomban is rendszer-, de inkább szemléletváltást eredményezett. Az történt, hogy az idegenforgalom a kultúra eddig turisztikai szempontból kiaknázatlan területei felé fordult, és új utakat keresett. Az 1990-es évek elején a kisebb települések is be szerettek volna kerülni a vérkeringésbe. A lehetőségeket rendszerint pedagógusok, művészek vagy egyéb értelmiségiek kutatták föl, az eredményeket, ötleteket a vendéglátóipar és az egyéb szolgáltatási iparágak is szívesen fogadták. A helyi kezdeményezésekből falusi turizmus, hagyomány, sőt évente visszatérő fesztivál kerekedett ki, mint például Kapolcs és Nagyszakácsi esetében. Hogy is kezdődött? Volt egyszer egy kedves, csendes és eldugott község Somogy szívében, ahol állást kapott egy erdélyi pedagógusnő, Marosiné Béres Júlia. Az állami gondozottak nevelőotthonának oktatójaként egy alkotótábor volt az álma. Mindig azon töprengett, mit is lehetne létrehozni a falu felpezsdítésére. A kaposvári levéltárban azután kincsre és megoldásra bukkant. Megtudta egy régi levélből, hogy IV. Béla király (12061270) felesége, Mária királyné, egyszer a közeli kolostorban pihent meg. Ez a kolostor híres volt jó konyhájáról. Olyan ízletesen főztek, hogy a királyné rábeszélte férjét, innen hozzon szakácsot az udvarba. Később egyéb dolgok is kiderültek, amelyeket a történetírás számon tartott ugyan, de a település mai lakóinak többsége számára csak az elmúlt évtizedben vált kézzelfogható valósággá. Nagyszakácsi Szent István óta a királyi ház birtoka volt. A belterjesen művelt terület harmadát kitevő délnyugati rész a királyné, a többi pedig a király udvartartását szolgálta.