Csapó Katalin - Füreder Balázs - Sári Zsolt: Reneszánsz ételek – Ételek reneszánsza Időszaki kiállítás 2008. március–május (Budapest, 2008)

A települést, „Szakácsi" néven, 1263-ban említik először. Lakói kisnemesek, foglalkozásukra nézve szakácsok, a királyi udvart szolgáló népek közé tartoztak. Az Árpád-házi királyok szakácsai önálló nemesi rendbe tömörültek, ugyanis szolgálataikért nemesi címet és földet kaptak. Közvetlenül a király alá tartoztak, mentesültek minden adó- és jobbágyi teher alól, viszont kötelesek voltak az ország védelmére fegyvert fogni. Saját ispán kormányzása alatt, külön szakácsfalvakban laktak, a Borsod megyei Sásán vagy Szakácsin, Somogyban pedig a királyi szakácsnemzetségek nemesi nagybirtokán, Nagy-, Külső- és Király-Szakácsi, SzakácsKölked és Vid nevű falvakban. A szakácsdinasztiák évszázadokon keresztül virágoztak. 1272-ben Erzsébet királyné (V. István felesége, Kun Erzsébet) a király hozzájárulásával nemesítette szakácskölkedi származású szakácsát Cunát és testvéreit, aki kora ifjúságától fogva udvarában nevelkedett. 1289-ben Kun László felesége, Anjou Erzsébet királyné adományozott birtokot sütőfőző mestereinek ugyanitt. A nagyszakácsiak jó két és fél évszázadig szolgáltak a királyi konyhán. A krónika azt is feljegyezte, hogy Hunyadi János, Szilágyi Erzsébet, Hunyadi László és Mátyás szolgálatában is mind somogyi szakácsivadékok munkálkodtak. Hunyadi Mátyásnál szolgált többek között Veres György, Orros Péter és Orros Miklós, II. Ulászlónál Kovács György és Vidi Gondos János, míg Tolvay István és Gondos Illés II. Lajos szakácsai voltak. 1466-ban az oklevelek Nagzakach alakban említik a települést, amely ekkor már városi kiváltságokat élve-