Csapó Katalin - Török Lajos: Tisztelet a Gundeleknek (Budapest, 2007)

Horváth Dezső Gundel Károly irodalmi munkássága Talán nincs is olyan ember az országban, akinek a Gundel név hallatán ne azonnal Gundel Károly és az 1910 Óta a család nevét viselő, méltán világhírű városligeti étterem jusson az eszébe. A hazai vendéglátás és a gasztronómiai irodalom közelebbi ismerői persze azt is tudják, hogy a dinasztia alapítója az 1857-ben Németországból Magyarországra települt Gundel János volt, és azt is, hogy fia, Károly nemcsak a Gundel étterem, a Royal és a Gellért szálló éttermeinek több évtizedes üzemeltetésével vált nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi gasztronómia egyik kiemelkedő személyiségévé, hanem írásai révén is. Nyomtatásban megjelent művei azért is kevésbé ismertek, mint éttermi tevékenysége, mert szinte minden darabja könyvritkaságnak számít, lómagam 45 éve foglalkozom könyvgyűjtéssel, ezen belül 30 éve gyűjtöm a gasztronómia irodalmát, így nyugodtan kijelenthetem, hogy egy-egy Gundel kiadvány megjelenése a hazai könyvaukciókon örömünnepnek számít a gasztronómiai téma gyűjtőinek körében. Csak érdekességként említem meg, hogy az idén tavasszal Gundel Károly Kis magyar szakácskönyve az egyik árverésen hosszú licit után 45 ezer forintért talált gazdára. Első írásai az 1920-as, 30-as évek legsikeresebb gasztronómiai lapjaiban, a „Szakácsművészet"-ben és a „Magyar Szakács"-ban jelentek meg. A „Magyar Szakács" egyik, 1930-ban megjelent cikkében, „Az ínyes művészet becsületé"-ben ezt írja: „Öt érzékkel áldotta meg a jó Isten alkotó bölcsessége az embert. Kétségtelen, hogy közülük az ízlésnek van a legkisebb becsülete, a legszűkebb tábora. Több oka van ennek. A legtöbbek, hogy ínyes érzékünk által okozott élvezet és gyönyörűség nem lelki, de testi természetű, nem lelkünk, de testi szerveink által érzékeljük és élvezzük azokat, hogy testi adottságunk az élvezetnek korlátokat szab, hogy a szolgálatára álló mesterség, még ha művészi magasságokba emelkedik is, nem teremt maradandó alkotásokat, és végül az a körülmény, hogy igénybevétele életünk fenntartásához tel tétlen ül és aránylag gyakorta szükséges. Különösen ez utóbbi kényszerűség, mely az élvezetet mindennapivá, megszokottá teszi, másrészt az anyagi természetű nehézségek okozzák, hogy az ínyes művészet aktív és passzív tehetségei sokszor ki sem fejlődhetnek, gyakran tel sem fedezhetik magukban a tehetség szikráját, s nem érvényesülhetnek az íny művészetének kétségtelen kárára. "