Rédey Judit: Hideg nyalat és spanyol tekercs. A fagylalt, a jégkrém és a parfé története (Budapest, 2007)

Alt Rudolf metszete a Színház (ma Vörösmarty) térről Rudolf Alt's etching of Színház square (today's Vörösmarty square) szüéséhez megkívántatik egy czín vagy bádogpikszís (szelence), melynek éppen reá illő fedele legyen, hogy magától ki ne nyíljék, s a jég ne férjen hozzá... A vele való bánásmód pedig ez: tördeld el a jeget, szórj rá sót, tedd egy sajtárba, de úgy, hogy a jég közepe üres legyen, ide ültesd a pikszist, s lassan forgasd. Néha nézz bele a pikszisbe, s ha a fagylalt a falára ragad, nyomkodd össze egy e végre készült lapocskával. Arra különösen ügyelj, hogy a nyalat csomós vagy jeges ne legyen" A fagylalt igazi diadalútja Pest-Budán a reformkorban kezdődik. Ekkor jelentek meg „az utcán át árusító" édességboltok nyomában a díszesen berendezett cukrászdák, ahol már leülhettek a vendégek, és kellemes környezetben fogyaszthatták a különböző finomságokat. Az új típusú vendéglátóhelyek a kávéházakhoz hasonlóan hamarosan a társasági élet színtereivé váltak. A maihoz hasonló fagylaltot először Fischer Péter cukrász kioszkjában árultak. Fischer Péter 1823-ban vette meg mestere, Troli Péter üzletét az Úri (ma Petőfi Sándor) utcában. 1835-től 1836-ig a Redoute (ma Vigadó) termeit bérelte, ahol bálokat rendezett, és a mai értelemben vett büféhelyiségben értékesítette cukrásztermékeit. 1837-ben már fényűzően rendezte be Szervita téri új boltját, ahol a legolvasottabb újságok és folyóiratok is a vendégek rendelkezésére álllak. Ez volt az első pesti üzlet, amelynek nagy portálkirakatol építettek, az üzlet cégére az isiének pohárnokát, az ókori görög Hébé istennőt ábrázolta. 1840-ben Szervita téri cukrászdája előtt nyitotta meg fagylaltozó kioszkját, melyet az istennőt ábrázoló cégér miatt Hébé kioszkjának neveztek el. 1842-ben a kioszkot áthelyezte a Színház (ma Vörösmarty) térre. A pestiek hamar megkedvelték a fagyiaidát, különösen sokan látogattak el ide a hét azon napján, amikor katonazenekar játszott a téren. Itt fagylaltozott Deák Ferenc is. Fischer akkoriban 12 féle fagylaltot kínált, de a fő vonzerő a különleges gránátalmafagyi volt, melynek receptjét a mester senkinek se árulta el. A sok elismerő leírás mellett akad elmarasztaló kritika is. Nagy Ignác például nem túl lelkesítő magyarázatot ad arra, miért volt itt a legjobb fagylalt Pesten. „Imé, mily csinos bódé van e pompás téren fölállítva, neve jagylalda, de jobban illenék talán rá a bélgörcsde cím, mert szorgalmas látogatóit gyakran mulattatja ezen kedélyes betegség. Ezen fagyiaidában legjobb a fagylalt, s némelyek azt gondolják, hogy ezt készítőjének kell érdemül felróni. Épen nem, mert a két és négylábúak [a színház sarkánál vizelő bérkocsisok és szanaszét potyogtató lovaik] említett szép működéseinek gyönyörű kipárolgása kölcsönöz oly sajátszerű zamatot a fagylaltnak... "