S. Nagy Anikó, Rédey Judit: Az utca képeskönyve. Kereskedelmi plakátok és korabeli kritikájuk (1885–1945) (Bpudapest, 2006)

takörútra ment a művész-személyzettel. Nem az utczának csináltak színjátékot, hanem az utcza maga csinálta. (...) A merkantilizmus bérelt falán a czégtulajdonos mellé felkapaszkodott a művész, talán egy csöppnyi rést tud még ott ütni magának a költő is. Mert csak akkor lesz majd teljes a modern nagyvárosi utcza képeskönyve, a nagy gyermekek e sivár gyermekkertjének egyetlen művészies játékszere. (Vasárnapi Újság, 1913. február 23.) A plakát-fal. Mióta a jóizlés a merkantil élet külső megnyilatkozásaiban is helyet kért, azóta szebb az áruház, gondosabb a portál, finomabb a kirakat és ízlésesebb a reklám. (...) Rosszabbul állunk azonban a plakát-fallal! Ha megnézünk egy ilyen 20-25 különböző papirlepedővel becsirizelt tákolmányt, önkénytelenül is a zsibvásár kedves epizódjai jutnak eszünkbe. Hogy kicsoda a szomszédja, hogy van-e valami köze a másikhoz, az mind mellékes; valamennyi kiabál, zajong, irigyli a társát és nemcsak, hogy ordítja a portékájának előnyeit, dc lovagiasan „silány utánzat"-nak nevezi a másét. (...) Az utcát csak szép színhatások és harmonizáló szinek tudják díszíteni. Ezt pedig a mi plakát-falunkra igazán nem lehet ráfogni. - A szürke falak és szürke aszfalt általában véve jó háttér. Természetesen nem minden színnek. A plakát egyik főfeladata, hogy nagy távolságokra is erős hatást gyakoroljon, de azért választhatunk a világító és mégis intensiv szinek közül olyanokat, melyek az utca szürke színével harmonizálnak. Ha csak ezt az egy szempontot is nagyobb figyelemmel kfsérnők, már megvolna a kapcsoló elem az egyes plakátok között. Idővel aztán az a technika fejlődne ki, mely a legolcsóbb és leghatásosabbnak bizonyult. (...) (\nterieur, 1912. 2. sz.)