Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

H. Szűcs Gitta: A pesti szatócsok

JEGYZETEK 1. Benkő Lóránd (főszerk.): A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I—

III. Bp., 19671976., III. 687. 2. Pólya Jakab: A pesti polgári kereskedelmi testület és a budapesti nagykereskedó'k és nagyiparosok társulata története. Bp., 1896. 98., 211. 3. Nagy Lajos: Pest város lakosságának foglalkozási tagolódása a XVIII. sz. végén címmel a Történeti Statisztikai Közlemények 1958. évi 3-4. számában közzétett közleményéhez mellékelt kimutatáson alapuló adatok. 4. Iványi Béla: A városi polgárjog keletkezése és fejlődése figyelemmel Buda és Pest városokra. Bp., 1936., 165. 5. Pólya i.m. 106-107. A Lit. С. áruk az akkor érvényes harmincadvám-rendelet С betűvel (littera) jelzett szakaszába foglalt fűszer- és gyarmatáruk voltak. 6. Pólya Lm. 119-121. 7. Fogarasi János: Magyar kereskedési és váltójog. Buda, 1841. 8. Ismerteti: Forrai Soma: Az Első Budapest Fővárosi Kis- és Közép-kereskedők Társulatának 75 éves testületi élete. 1822-1897. Emlékkönyv. Bp., 1898., 7. - Az irat nincs keltezve, a dátumot a szerző a többi irat alapján valószínűsítette. Az idézett feldolgozás ma már e téma forrása, mivel az eredeti iratanyag nem lelhető fel a Budapest Fővárosi Levéltárában. 9. Közli: Gyöngyösi József: A magyar fűszerkereskedők története. Bp., 1942., 126. 10. Közli: Forrai: i.m. 8. - A „valamennyi pesti adófizető szatócs" nevében benyújtott kérvényben azt írták, hogy hatvanan vannak, a tanácsnak a hivatalos összeíráson alapuló információja azonban 142 pesti szatócsot említett. A különbség valószínűleg a városi polgárjoggal rendelkező, azaz „polgári" és a csak „lakos"-ként nyilvántartott szatócsok számából adódik. 11. Pólya i.m. 152-171. 12. Ismerteti: Forrai i.m. 8-9. 13. Német nyelvű eredetiben közli: Gyöngyösi i.m. 5. sz. melléklete, 1824. augusztus 20-i dátummal. (A szerző fordítása) 14. Német nyelvű eredetiben közli: Forrai i.m. 2. sz. melléklete (A szerző fordítása) - Az iratot az 1880-as években találta meg Diviaczky János, a társulat elnöke a Székesfőváros Levéltárában végzett kutatásai során. Az idézett munkában feldolgozott társulat a szatócsokat vallotta elődjének. Az akkor még élő kereskedők visszaemlékezése alapján az irat keletkezését 1822-re datálták és a szatócstársulat alapitó okiratának tekintették. 15. Az iparoscéhekre vonatkozóan összegzi: Dóka Klára: A pesti céhrendszer válságának kibontakozása az 1840-es években. (Az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Újkori és Legújabb kori Magyar Történeti Tanszékének kiadványai, I.) Bp., 1970. 16. A szatócsboltokban árusítható cikkeknek Pest város tanácsa által 1826. jún. 17-én jóváhagyott jegyzéke. Német nyelvű eredetiben közli: Forrai i.m. 4. sz. és Gyöngyösi i.m. 6. sz. melléklete. 17. Az 1830-39 közötti időszakról 1. részletesen: Forrai i.m. 12. és a megfelelő mellékleteket. 18. Német nyelvű eredetiben közli: Forrai i.m. 3. sz. melléklet. (Fordítás és statisztikai összesítés a szerzőtől.) A feltüntetett 1822. évi dátum hibás, mert számos ezt követő időben kiadott tanácsi engedély szerepel a forrásban. 19. A belvárost határoló utcák és terek: az akkori Nagyhíd utca, Színház tér, Káposztás piac, Ország út, Vásártér, Mészáros utca (Ma: Deák F. u., Vörösmarty tér, Deák tér, Tanács krt., Múzeum krt., Kálvin tér, Tolbuchin krt.) 20. Forrai i.m. 5. sz. melléklet. 21. Fényes Elek: Magyarországnak . . . mostani ál-