Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

S. Nagy Anikó: Egy XVIII. századi aranymérleg a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban

A rendeletekből sajnos nem lehet megállapítani, hogy Magyarországon pontosan milyen külföldi aranypénzek forogtak, valószínű nagyon kevés volt belőlük. Egy 1913ban előkerült, 452 db-ból álló aranylelet, mely valószínűen egy XVIII. sz.-i pénzváltó készlete volt, sem tartalmazott külföldi aranyvereteket.

4

3 IV. Aranypénzek mérésére általában kétféle aranymérleget használtak. Az előbbiekben leírt, pénzverők készítette, éremsűlyokkal ellátott mérlegekkel főleg a pénzváltók és a nemzetközi kereskedelemben is részt vevő nagykereskedők rendelkeztek. Ezekből a mérlegekből kevés készülhetett, s főleg a XVI—XVII. sz.-ban használták azokat. Egyszerűbb, karátsúlyokkal ellátott arany mérleggel viszont minden kereskedő rendelkezhetett. A kérdést az döntené el, ha ismernénk a kereskedők inventárait. A magyarországi pénzforgalom alapján feltételezhetjük, hogy a XVIII. sz.-ban egy magyar kereskedőnek, vagy akár pénzváltónak nem volt már szüksége 40 próbapénzzel (éremsúly) felszerelt mérlegre. A kevés aranypénzt, amelyeket az idegenek, vagy idegenből hoztak, egyszerűbb mérlegével is ellenőrizni tudta. A XVII-XVIII. sz.-ban vertek aranypénzt többszörös súlyban is, főleg a belső forgalom számára. Ilyen aranyak mérésére szolgáló mérlegről olvashatunk leírást például az ecsedi urbariumban (1669): „Az aranyméréshez való réz mértékek húsz u. 20. Ennek A Múzeum aranymérlege 59