Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)
S. Nagy Anikó: Egy XVIII. századi aranymérleg a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban
némellyike egi aranyhoz, némellyike tízeshez, némellyike 50-hez, némellyike százashoz, kettőshöz, hármashoz etc. mind meg vagyon. Ehez való réz serpenyő rudastul u. i. mindkét serpenyője meg vagyon." 4 4 A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum mérlege 4 5 a hagyományos aranymérleg egy speciálisan a magyar aranypénz mérésére továbbfejlesztett, XVIII. sz.-i változata. Fadobozba zárható, kétkarú, érzékeny kézimérleg, közepén nyelvvel, skálával, két serpem "vei, egyikben hitelesítő bélyeg. A .legkar (h:13 cm) acélból készült, végei leié kissé vékonyodik, két vége felhajló, átfúrt taggal záródik. Végei felé egy-egy függőleges és egy „V" alakú rovátkolás. A mérlegkar közepétől (vele egy darabból munkálva), függőlegesen felfelé mutatóan vége felé keskenyedő, majd kis gömbben végződő mérlegnyelv. A mérlegkar közepébe, a mérlegnyelv alsó részébe lyukat fúrtak, ebbe illesztették szegecseléssel a mérleg tartóját. Ez „U" alakú lemez, a szára két végén levő egy-egy lyuknál szegecselték a mérlegkarhoz, csúcsán pedig egy felfüggesztésre szolgáló lyuk van. A tartó a tengely teljes hosszában mozgatható. A mérlegkart és a nyelvet az egyik oldalon közelítően negyedkörív alakú keskeny sárgaréz lemez köti össze, ez a mérleg skálája. Egyik végét a mérlegnyelvre hajlították, a másik a mérlegkarra van forrasztva. Eredetileg szabályos volt, a forrasztás következtében deformálódott el. A forrasztás későbbi, durva munka, eredetileg ezt a végét is hajlítással rögzítették a mérlegkaron. A lemez felső oldalán hat kis ferde bevágás, beosztás van, a karátsúlyoknak megfelelően. A mérleg sárgaréz lemezből készült két kis serpenyője nyomópadon készült, szélén és közepe felé két körbefutó párhuzamos vonaldísz, szélein 3 lyuk a függesztőzsinór számára. Az egyik serpenyőbe hitelesitő bélyeget ütöttek. A bélyeg a középkori magyar aranyforint jellegzetes, körirat nélküli éremképe, pontosan megfelel a XVI-XVII. sz.-i aranymérlegek súlykészlete között levő magyar dukát éremsúlyán levő ábrázolásnak, méretét tekintve is: gyöngyös körkeretben Szent László álló, koronás, palástos alakja, jobbjával bárdot, baljában országalmát tart. Jobb oldalán „H", bal oldalán „D" betű. Ez a serpenyő kisebb mint a másik, (a hitelesített serpenyő átmérője 3,9 cm, a másiké 4 cm) de nehezebb (1,10 g-mal). Üresen a mérleg nincs egyensúlyban a serpenyők súlykülönbsége és a skála súlya miatt, még akkor sem, ha a serpenyőket megcseréljük. A hitelesített serpenyő helye a mérlegkar skálával ellentétes vége. A mérleg akkor kerül egyensúlyba, ha a sima serpenyőbe egy magyar aranynak megfelelő súlyt helyezünk. Tehát a mérleget egy arany mérésére szerkesztették. A hitelesített serpenyő tulajdonképpen egy magyar arany súlyát jelépezi, így érthető az is, miért került rá a magyar aranyforint súlyán alkalmazott bélyeg. A skála bevágásai azt mutatják, hogy a méréshez nem volt szükség kiegészítő súlyokra, mert a hat kis rovátka egyenként egy karátnak (0,20 g) felel meg. Ez az érték az első három bevágásnál ma is pontosan mérhető, a további háromnál pontatlanság észlelhető, amely a léc forrasztásánál történt deformációval magyarázható. A mérés úgy történt, hogy a hitelesítés nélküli serpenyőbe helyezték az aranypénzt. Ha súlya megfelelő volt, a mérleg egyensúlyba került. Ha kisebb volt a súly egy magyar arany súlyáénál, a skála a tartó között átbillent a másik oldalra, s a mérlegnyelv és a függőleges helyzetű tartó közötti távolság megmutatta a súlyhiányt. Mivel a magyar arany volt a legnehezebb az európai aranypénzek között (firenzei 3,5 g, holland 3,42 g, német birodalmi 3,44 g 4 6, 60
