Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

S. Nagy Anikó: Egy XVIII. századi aranymérleg a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban

pénzhamisítók ellen védekezésül szolgált az aranymérleg.

3

1 Az aranypénzmérő mérleg kétkarú, rendkívül érzékeny kis kézimérleg volt, két (általában sárgaréz) serpenyővel. A serpenyők formája kerek, néha az egyik háromszög alakú volt. Az egyik serpenyőt hitelesítő bélyeggel látták el. A mérlegeket téglány alakú, felhajtható fedelű fadobozkába helyezték a hozzájuk tartozó súlyokkal együtt. A pénzváltó vagy kereskedő könnyen magával vihette üzleti útjaira.

3

2 nem közvetlenül pénzváltó, hanem ellenőrző mérleg volt. A mérleghez kétféle súly tartozott, az éremsúly (próbapénz) és a kiegészítő súly. A négyzetes vagy kerek lapos sárgaréz éremsúly volt az ellenőrzősúly. Súlya annak az aranypénz súlyának felelt meg, amelynek körirat nélküli éremképét verték a fedőlapjára. Egy-egy súly készlet általában 20-40 éremsúlyt tartalmazott, az akkori nemzetközi pénzforgalom legjelentősebb aranypénzeit. A XVI—XVII. sz.-i aranymérlegek súlykészletében mindég ott találjuk a magyar aranyAranymérleg súly készlettel, 1585. (Veit, L Az aranymérlegek alapvetően különböztek a korábbi pénzváltó mérlegektől. Méretük is sokkal kisebb, 3-4 dm-es átmérőjű serpenyőikban csak egy darab pénzt mértek. Bár leggyakrabban pénzváltásnál használták, 56 Aiig: Das liebe Geld. München 1969. 72. kép.) dukát próbasúlyát az aranyforint előlapjának körirat nélküli éremképével, mely Szent László álló, koronás, palástos, jobbjával bárdot, baljában országalmát tartó alakját ábrázolja. Az alak jobb oldalánál „H", bal