Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

S. Nagy Anikó: Egy XVIII. századi aranymérleg a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban

oldalánál „D" betűjel, mely „Hongers Dukat"-ot, azaz magyar dukátot jelent.

3 3 A készletekben külön kis fedeles rekeszben helyezkedtek el az apró kiegészítő súlyok, a pénz súlyhiányának pontos kimutatására. A dobozfedél belső oldalára nyomtatott papírlapot ragasztottak, melyen általában 26 éremképet ábrázoltak. (Ezek az éremsúlyok a valóságban is ott voltak a súlykészletben.) Az éremképek alatt pontos megnevezés, a A nyomtatott papírlap jobb felső sarkában körkeretben máltai kereszt „IN HOC SIGNO VINCES" (E jelben győzni fogsz) körirattal, alatta vagy a fedőlapon pedig feltüntették a mérlegkészítőt, foglalkozását, készítés helyét és idejét.

3

6 Az aranymérlegeket pénzverők (Münzmeister) készítették, akik egyben ötvösök is voltak. A pénz mérlegelése úgy történt, hogy az egyik serpenyőbe helyezték az ellenőrzendő aranypénzt, a másikba pedig a próbapénzt Pénzváltó és felesége, Marinus van Reyerswale, 1539. (Veit, Ludwig: Das liebe Geld. München 1969. II. tábla.) magyar dukátnál: Ungersche Dukát

3

4 vagy Hongers Dukát,

3

5 alatta pedig a márkasúly. Ugyanezek a megnevezések szerepelnek kézírással a súly tartó rekeszek válaszfalain is. (éremsúly). Ha a mérleg nem került egyensúlyi helyzetbe, akkor az aranypénz mellé kiegészítő súlyokat helyeztek, amelyek kimutatták a súly hiányt. (Elvileg súlytöbbletet 57