Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

Borza Tibor-Dr. Draveczky Balázs-Gundel Imre H. Szűcs Gitta-Dr. Horváth Iván-S. Nagy Anikó-Dr. Thoma Lászlóné: A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményei

is vannak, ezek azonban nem a vendéglátóhelyek, hanem a rendezők, bérlők kiadványai. 2. Az okmány- és irattári anyag a dokumentációs gyűjteménynek csak számszerűen kisebb, de az előbbivel azonos értékű része, melyet a nyilvántartás szerinti sorrendben tárolunk. A kutatást egy mutatócédula-rendszer fogja megkönnyíteni, amelynek elkészítésére eddig nem került sor. Ebben a csoportban igen sokféle anyag van. A könnyebb áttekintés érdekében ezeket — egyes érdekesnek ítélt dokumentumok kiemelésével — 4 fő részre tagolva tárgyaljuk: a) együttesek, b) okiratok, c) üzleti feljegyzések és d) egyéb iratok. a) Az együttesekben vegyesen különféle „műfajú," irat szerepel, amelyek a vendéglátóipari dolgozók munkásmozgalmáról, egyegy testület (ipartársulatok, ipartestületek, Magyar Szakácsok Köre, Belkereskedelmi Minisztérium, Budapesti Vendéglátóipari Tröszt, szocialista vállalatok stb.) munkájáról, egy-egy család vagy személy életútjáról, illetve egy üzletről adnak átfogó képet. Ezek zöme gyűjteményünket évek óta rendszeresen gyarapító, olyan lelkes múzeumbarátok révén került hozzánk, mint pl. Ambrus József, Dr. Hajdú Endre, Jakabos Endre, Kiss Sándor, Lontai Egon és Rudnay János stb. (Gundel Imre) A vendéglátóipari, illetve az általános munkásmozgalommal kapcsolatos dokumentumokat, fotókat, újságokat, különféle kiadványokat, a megfelelő gyűjteményekben tartjuk nyilván, leltározzuk, de speciális jellegük, témakörük miatt elkülönítve, egy helyen tároljuk azokat. Szám szerint nem képviselnek nagy mennyiséget, de annál értékesebbek. A dokumentumok között szerepelnek kollektív szerződések, levelek, jelentések, jegyzőkönyvek, rendőrségi feljelentések, oklevelek, röplapok, plakátok stb. A kollektív szerződések közül talán a legérdekesebb az, amelyet egyrészt a Budapesti Kávésipartársulat, másrészt a Magyarországi Szállodai, Éttermi, Kávéházi Munkások és Szakácsok kötöttek 1919. március 17-én. A Budapesti Szállodások és Vendéglősök Ipartestülete, illetve az éttermekben és konyhákon dolgozó vendéglátóipari munkások szakszervezetei között létrejött, és 1922 augusztusában életbe lépett kollektív szerződés pontot tett a nagy harcra, amely a borravalórendszer megszüntetéséért folyt, és életbe léptette a százalékos rendszert. A rendőrségi jelentések elsősorban a Tanácsköztársaság utáni időből valók, amelyekAZÖŰMlQl Leöhalt! чЛ9 :цк». ertôedjéTek feltámadni! Plakát. (1919) 215