Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

Borza Tibor-Dr. Draveczky Balázs-Gundel Imre H. Szűcs Gitta-Dr. Horváth Iván-S. Nagy Anikó-Dr. Thoma Lászlóné: A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményei

5PEISEN-KARTEj CARTE DU JOURS BILLOPFAREóil OÖKKER PERENCZ BUDAPEST' VÁCZI-KÖRÚT 65.SZ ÊT-LAPE111 HT LAP »OCMEN-KAR те M.' F. ..F» .4 ..(.».'» f

n ЫК l-lil. ЧГ1-1-Ч1. 4Л 1 14 é> кирт» Ml IÚH* Ulifvil tM

T. MMtM, A budapesti London Szálloda (ma Marx tér 1.) vendéglője étlapjának címoldala (1890-es évek) tek, helységek illetve országok neve szerint ABC-ben. Az árlapok alkalmazása csak az 1950-es évek óta kötelező, korábban a vendég rendszerint a pultokra kihelyezett árcédulák, fali ártáblák vagy a pincér ajánlása alapján választott. Ezért a megelőző időkből rendkívül kevés példány került gyűjteményünkbe, elsősorban a kávéházaknál bővebb választékot nyújtó café-restaurant-okból. Az eltérő kínálatot jól mutatja, hogy pl. az 1910-es évekből fennmaradt három kávéházi árlap közül Hébel Mihályé egy-, Spolarits Györgyé nyolc-, az EMKÉ-é húsz oldalas. Utóbbi képekkel illusztrált, és a házon kívüli megrendelések árain túl tartalmazza pl. a biliárd(óránként nappal, este), a kugli-, a dominó-, a sakk- és kártyaárakat is. A cukrászdái árlapok között sajátos módon több a vidéki mint a fővárosi, egyesek csak az italokat tüntették fel, hiszen a süteményeket feltehetően a pultról válogatták. A bárok árlapjai között századunk elejéről egy csorbatói és egy tátralomnici példányunk van, utóbbi a Palace Hotelből, és az „Anglo-American Bar-Drinks" előkelő címet viseli, a kevert italok hazai eltcijedésének legrégibb nyomaként. A fővárosiak közül ebből a korból csak a Casino de Paris áriapja maradt fenn, mert pl. a nagyszálló dáknak általában egy, a báritalokat is tartalmazó terjedelmes itallapjuk volt. A „Szolgáld ki magad" kitételt a Mezőgazdasági Buffet", illetve az „Amerikai Buffet, Budapest látványossága" cégek árlapjain egyaránt megtaláljuk az 1910-es években. Előbbin négy csoportban tucatnyi étel szerepel azonos - 20, 28, 48, illetve 58 filléres egységáron, utóbbin „A személyzetnek tilos a borravaló elfogadása" szöveget olvashatjuk. Az egyéb árlapok között a - főleg nagyszállókból származó — reggeli- és ötórai teaárlapokat említhetjük még. „Reggeli" alatt azonban — az 1890-as évekről lévén szó — villásreggeli értendő, és ha talán kisebb adagokat nyújtottak is, de melegétel-választékuk sok mai étlappal vetekszik. A szállodai árakat tartalmazó prospektusoknál, árjegyzékeknél értékesebbnek tartjuk azokat a szobaárlapokat, melyeket a mai gyakorlatnak megfelelően az egyes szobákban függesztettek ki. Ezekből néhány darab maradt csak fenn az 1930-as évekből. Hasonlóan kevés az éjszakai szórakozóhelyek — rendszerint képes, rajzos, sok hirdetést tartalmazó — műsorfüzeteinek száma is, melyek között 1930-nál korábbit eddig nem találtunk. Idesoroljuk ugyan a hangversenyprogramokat is, és ezek között pl. a Grand Hotel Hungáriából múlt századi példányaink 214