Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)

S. Nagy Anikó: Rómaikori kereskedelem a Kárpát-medencében

A barbarikum népeivel való kereskedés sokkal nagyobb méretű volt, mint azt a leletek mutatják. Az, hogy ezek a területek nyersanyagban, jószágban bővelkedtek, szükségszerűen feltételezi kereskedelmi kapcsolatok létrejöttét. Az Aquincumban talált fahordók esetében például kimutatható, hogy faanyaguk quád területről származott.

2

2 A limesmenti táborok nagy vásárterei bizonyítják, hogy Pannónia és a Barbaricum határain nagyméretű, szervezett, államilag ellenőrzött árucsere folyt. A Szlovákiában talált bélyeges kerámiák, a szarmata területen előforduló római eredetű tárgyak mutatják, hogy az árucsere kétoldalú volt. Pannónia és a szarmaták közötti nagyarányú árucsere a II. sz.-ban, a markomann háborúk után indult meg. A szarmaták korai leletei Dél-Oroszország felé mutatnak. Al-dunai kapcsolataik megszakadása után egyre inkább a római határmenti piacokra szorultak. Az átkelőhelyeknél, a kereskedelmi utak kiindulásánál épült ellenerődök ellenőrizték a határmenti árucserét. Gábler feltételezi, hogy a sigillata edények egyes típusait (Drg.33.39) egyenesen a szarmata kereskedelem számára gyártottak.

2

3 A korongos fibulák, a térdfibulák a Marcus Aurelius császár idején meginduló kereskedelemmel kerültek a szarmata földre. A Pannoniából keletre induló útvonalak biztosításával a szarmaták könynyen hozzájuthattak a római árucikkekhez (rheinzaberni, westerndorfi sigillaták, fibulák, bronzedények stb.) és érmekhez.

2

4 A szarmaták kereskedelme Pannónia és Dacia gazdasági helyzetétől függött. A limes menti városok gazdasági megerősödése kedvezően hatott az Alföld népei felé irányuló kereskedelemre. A szarmatákkal való kereskedelem központja Aquincumban volt. Piacán meghatározott napon vásárt tartottak. Valószínű, hogy szarmata tolmács is működött az aquincumi vámhatóságoknál.

2

5 Hasonló piaca lehetett Intercisanak, Lugiónak és Bononiának (Bonostor) is. Az áruforgalom növekedésével a IV. sz.-ban már kisebb őrhelyek (burgusok) melletti piacokon is folyt adásvétel. A Solva (Esztergom) melletti burgust „Commercium"-nak nevezték.

2

6 Pannónia elsősorban az itáliai, majd a nyugati áruk közvetítője, s nem mint saját termékeinek exportőrje volt. Exporttal főként a kelet- és dél-pannoniai üzemek jelentkeztek, így Pacatus aquincumi fazekasműhelye, a sisciai téglagyárak és sigillata üzemek, melyek a Száva és az Al-Duna, valamint a Tisza és a Maros mentén szállítottak Moesiába és Daciába.

2

7 Az átmenőforgalom a IV. sz.-ban gyengült, a helyi ipar elérte azt a fokot, hogy a saját szükségleteket kielégítse (fazekasipar, üveggyártás, szövőműhelyek, fegyvergyár stb.). A közvetítőkereskedelem hanyatlásával előtérbe került a Pannonián belüli belkereskedelmi forgalom. *** A céltudatos, szervezett kereskedelmi tevékenység kialakulásával együtt járt a vámrendszer kialakulása. Az illyricumi vámrendszert a császárkorban hozták létre, magába foglalta Venetiát, Pannoniát, Moesiát és Daciát. 40