Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
S. Nagy Anikó: Rómaikori kereskedelem a Kárpát-medencében
Vámot kellett fizetni a határokon, az egyes városokban be- és kilépéskor, utakon és hidakon. A vám az első két században bérlők (conductores) vagy bérlő társaságok (socii) kezében volt. A bérlők meghatározott összeget kaptak a vámok behajtásáért. A jövedelem a kincstárba folyt be, a felügyeletet a procuratorok gyakorolták. Marcus Aurelius korában a vámok állami kezelésbe kerültek. Míg a vámot a bérleti rendszer idején publicum portorium-nak, a közvetlen kezelés idején vectigal Illyr icinek nevezték. 2 8 A kereskedelmi utak csomópontjain, az átrakodóhelyeken vámállomásokat (stationes) állítottak fel, ahol beszedték a vámokat és felügyeletet gyakoroltak az utakon. Vámállomások Pannoniában: Poetovio, Savaria, Siscia, Sirmium, Aquincum, Intercisa, Altium, Brigetio, Statio Confluentes. Dacia vámállomásai: Tsierna (Ó-Orsova), Ad Mediám (Mehadia), Pons Augusti (Bukova), Sarmisegethusa (Várhely), Ampelum (Zalatna), Alburnus Maior (Verespatak), Micia (Vecel), Celei, Romula (Recka). 2 9 Vámállomásokat valószínűen quad és szarmata területeken is szerveztek.. Bizonyító lelet csak a szarmata területen levő Szegednél került elő. 3 0 A vámszabályzat minden állomáson ki volt függesztve. Vámmentes áruknak tekintették az állatokat, kocsikat, lószerszámokat, földművelési eszközöket, a kincstárhoz tartozó tárgyakat és a hadsereg számára történő szállításokat. Vámfizetés alól felmentett személyek voltak a császári ház tagjai, a külföldi követek, a circust rendező tisztviselők, császári tisztek, katonák és veteránok, személyes szükségleteikre vonatkozóan. 3 1 A vámállomások tisztviselői rabszolgák, vagy felszabadított rabszolgák voltak. A bérleti rendszer idején az egyes vámállomások élén a vilicus, a közvetlen kezelés alatt a praepositus állt. 3 2 A vámállomások tisztviselői a következőek voltak: ellenőr (conspirator), és helyettese (conspirator ex vicario), a pénzbeszedő (arcarius) és helyettese (vicarius arcarii), csomagok átkutatója és ellenőrzője (scurator) és adminisztrátorok (tabularius). A vámosok eljárása ellen a helytartó előtt lehetett fellebbezni. 3 3 A vámolt árut a vámhivatalok látták el névbélyegükkel. Az óbudai gázgyár területéről kerültek elő olyan hordók, melyekre égettek ilyen bélyegeket. 3 4 *** A kereskedelem lebonyolítását jórészt felszabadított rabszolgák végezték, akik az üzleti életben a római polgárokkal azonos jogokat élveztek, de régi uraikkal szemben kötelezettségeik voltak. A kereskedőt, mint foglalkozást mercator és negatiator kifejezéssel jelölték. A megnevezések két kereskedőtípust képviseltek. (4. kép) A mercator olyan kereskedőt jelentett, akinek boltja volt, s egy bizonyos árucsoport eladásával foglalkozott. A negotiator nagykereskedőt jelentett. 3 5 Feliratainkon 41
