Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
S. Nagy Anikó: Rómaikori kereskedelem a Kárpát-medencében
sz.-ig megtartották uralmukat. Pannónia keleti szomszédaival, a szarmatákkal ekkor még laza a kereskedelmi kapcsolat. A korai import a katonaság és az idegen telepesek szükségleteit elégítette ki. A bennszülötteknek nem volt vásárlóerejük, s igényük sem alakult ki még a római tárgyak használatára. Elterjedése követte a legióstáborok létrejöttét. Az I. sz. első feléből ismerünk feliratokat Poetovióból, Scarabantiából és Carnuntumból, melyek itáliai, főleg aquileiai kereskedők jelenlétére utalnak. 10 A kereskedelmi utakon a helyőrség feladata volt védelmezni a római polgárokat. A Borostyánkő úton levő mattérdorfi és gyalókai tábornak feltehetően ilyen jellegű feladata is volt. 1 1 Az északitáliai műhelyek fazekasárui — sigillaták, barbotindíszes csészék, mécsesek — a II. sz. első feléig, a nyugati termékek megjelenéséig és a hazai ipar fellendüléséig folyamatosan látták el Pannoniát. Valószínű, hogy Aquileiaban kereskedelmi lerakatuk volt. 1 2 A legkorábban megjelenő terra sigillata az arretiumi áru, előkerülésük délnyugat Pannoniában gyakori. Az északitáliai, ún. Pó vidéki sigillata importja még tartott az I. sz. második felében is. Az északitáliai áruk mellett megjelentek a dél galliaiak is, melyek drágábbak, ezért főleg nagyobb városokban fordultak elő. A barbotindíszes csészék a Flaviusok korától a II. sz.-ig voltak forgalomban. A bronzáruk legkorábban a Délnyugat-Dunántúlon jelentek meg, s importjuk tovább tartott, mint a kerámiai termékeké, mert a helyi bronzipar csak később fejlődött ki. Különösen sok bronzedény került elő, más importtárgyakkal együtt a markomann terület (Csehország) temetőiből, mely feltétlen tanúskodik élénk római-markomann kereskedelmi kapcsolatokról. Az üvegáruk, a reliefdíszes poharak, egyszerű üvegurnák az első két században túlnyomórészt itáliai származásúak voltak. Jelentős árucikk volt a rabszolga. A barbaricumból és a birodalom különböző piacairól szállították a rabszolgákat. E kereskedelmi ágban legnagyobb szerephez Carnuntum és Aquileia jutott. Az itáliai termékek elterjedése kirajzolja a római kereskedők kezén levő kereskedelmi hálózatot, mely összefüggésben állt a tartomány megszervezésével és a romanizáció elterjedésével. Ez a hálózat együtt nőtt a római érdekek kiterjedésével. *** A II. sz.-ban döntő változás következett be a kereskedelemben. A limes út kiépülése, a katonai táborok kőbeépítése, a városalapítások új lehetőségeket nyitottak a kereskedelem számára. Ezeket azonban már nem az itáliaiak használták ki, az új területeket a nyugatiak kapcsolták be érdekkörükbe. A nyugati kereskedők megtörték az itáliaiak kereskedelmi hegemóniáját, a nyugati provinciák termékeinek betörése különösen a kerámia és bronzáruk tekintetében szorították háttérbe őket. Az új helyzet teremtette gazdasági fellendülést a II. sz.-ban egy időre megszakították Marcus Aurelius császár mar37
