Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)

Rózsa Miklós Lajos: Újabb adatok a XVIII. sz. végi pesti cukrászati termeléshez I. rész

13-án alkotott végrendeletét 1829. február 3-án hirdeti ki a Pesti Városi Tanács. Általános örököse unokaöccse, Berta Péter, aki az üzletet az addigi segéd, az ugyancsak ftani születésű Nicolai István, mint üzemvezető (Werksführer) vezetésével tovább viszi. Nicolai 1832-ben megveszi az üzlet árukészletét és az 1832. április 28-án elnyert cukrászjog alapján önállósítja magát. P. Rel. a. m. 4328., HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOK. 1827. II. félévi 15. sz., P. Test, et inv. a. n. 1249., P. Rel. a. n. 4114. Regalgati Antal (szerepel Recalcati, Regalgadi, Rekalkati, Rikalkatty, Calcati és Kalkati névvel is) a halotti anyakönyv életkor adatából számítva 1748-ban, Milanóban született. A Pesti Városi Tanácstól 1790. március 27-én kapott polgárjogot. Műhelye, boltja és lakása a Belváros 56. sz. alatti, a mai Duna utca és a főplébánia templom déli oldalfala előtti közterület között állott (az Erzsébet híd építésével kapcsolatos városrendezés során 1894. és 1898. között lebontott) átjáróházban volt. 1795-ben csődeljárás folyt ellene, amelyben cukrászjogát, a nyersanyagokkal és termékekkel együtt Varina János temesvári cukrász vette meg. 1795. december 18-án, 57 éves korában Pesten halt meg. Regalgati volt az a pesti cukrász, aki tevékenységét a mandulássütemény-sütő tevékenység körébe tartozó termékekre kiterjesztette, s ezzel a cukrászat körébe tartozó termékek sorát egy új termékkel bővítette. Tevékenységének eredménye, hogy a pesti cukrászok a mandulássütemény-sütő ipar termékeit fokozatosan bevonták a cukrászatba. — P. Tjkv. 1790. No. 807., — Rel. a. m. 2739. — Budapesti Belvárosi Főplébánia L. D. Тот. IV. — Működésére vonatkozó részletes adatok Rózsa: Cukrászati termelőeszközök 122. V.o.: Rózsa: Cukrászati termelőeszközök 143. 123. Der Windofen: Ein Ofen, in welchem des Feuer durch einem angebrachten Luftzug verstärket wird: ein Zugofen. Man hat von dieser Art so wohl Schmelzöfen, als Stubenöfen. (Adelung IV. 1558.) Más rendeltetésű, így a cukrászatban szükséges ilyen tűzhelyet Adelung nem említ. Készítésének módját ismerteti Der vollständige Conditor (p. 3.) SzilassymX vindofni: üstház. 124. A forrásainkban fontban és latban szereplő súlyokat a továbbiakban is kilogrammra átszámítva közöljük. — 1 font 0,56 kg, 1 lat 1,75 dkg. 125. Der Kästel, Köstl, Kessel, Készl, Késtl (Schmeller I. 1301., Jakob 97., Hügel 89.): kerek vagy hosszúkás és általában mély és domború fenekű edény, amelyet állványra helyezve vagy fogantyúval közvetlenül — vagy lánc közbeiktatásával — kampóra akasztva helyeztek a tűz fölé Vö. Krünitz XXXVII. 63.); üst. Der Wurf: a werfen igéből képzett főnév. Werfen: valamely kézben tartott tárgyat gyors mozgással és a kar erőteljes lendítésével eltávolítani, egy másik helyre repíteni, valamely dolognak lendületet, lökést adni, hogy az elrepüljön, vetni, dobni. A Wurfköstel szót üstnek a drazsé készítése közben szükséges lengését jelentő rokonértelmű [Vö. Der grosse Duden 8. Sinnverwandte Wörter. Mannheim/Wien/Zürich (1964.) 570., 727. és 781.] schwingen-bői képzett Schwingköstel (Schwingkessel) szinonimájának tartjuk. — A XVIII. század végi drazsérozóüst leírását és egykorú ábrázolását 1.: Rózsa: Cukrászati termelőeszközök 142. és 157. 126. Die Stellage: ein Gerät von grösserer. Zusammenstellbarer Art (Schmeller II. 747.) Ausztriában ma is az eredeti jelentéssel: Gestell, Gerät, Regal használják (Duden Öst. 215.). Bécsben Stellaschi: eine Stelle zum aufbewahren der Waaren (Hügel 156.) Ez átkerült a magyarba stelázsi-ként. (MÉKSz. 1224.) Szilassy pedig a magyarországi cukrászszaknyelvben stelázsli-ként használatos, szóként említi. Adelungnál (IV. 347.) a holland stellaazi, stelladje szóból származó és különösen Észak-Németországban elterjedt köznyelvi szóként szerepel. Paul [Paul, Hermann: Deutsches Wörterbuch. 8. Auflage. Halle (Saale), 1961., 593.] és Wahrig (3412) a stellen ige és a fr. -age végződés összetételének tartja. A franciában e század elején meghonosodott ném. eredetű jövevényszó (

Robert 1693.) 127. Der Kasten: a fn-ben derékszögű, rendszerint deszkából készült tartó, fedőlappal vagy anélkül, valaminek a tárolására. Általában a háztartásban használt, tárolásra szolgáló bútor (Mehlkasten, Brotkasten). Ausztriában a szekrényt (der Schrank) is Kastennak nevezik. (

Adelung II. 1509., Grimm V. 263. Duden Öst. 129.) Sváb nyelvterületen der Zuckerkasten: Schrank für Zuckervorräte (Fischer VI/1, 1295.) A Kasten és a Kiste csak fogalmilag rokonok, de etymologiailag nem. (Duden Etym. 326.). 128. Das Wandl: die Wanne diminitivuma. Die Wanne (<ófn. wanna -с lat. vannus)=gabonakosár. Az elnevezés csak а XIV. sz.-ban be149