Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
Rózsa Miklós Lajos: Újabb adatok a XVIII. sz. végi pesti cukrászati termeléshez I. rész
következett jelentésváltozás óta jelöli a gabonakosár alakú fürdő-edényt, fürdőkádat. Wahrig 3943., Duden Etym. 754.) Das Wandl: Hügel (p. 175.) szerint kis kád alakú konyhai edény. A bajor konyhai nyelvben: ein wannenförmiger Backmodel von Kupfer oder Blech ( Schneller 11. 921.). Castelli (p. 264) által közölt jelentések közül első helyen az áll, hogy „Ein kleines Gebäck" s csak második helyen említi, hogy „Das Gefass, worin dieses bereitet wird, lieisst auch Wandl, weil es wie eine kleine Wanne aussieht." Ezeket a jelentéseket olvashatjuk az Universal Lexikon-ban is (II. 607.) azzal, hogy itt kifejezetten hangsúlyozásra kerül, hogy Ausztriában nevezik így a kifogazott, kicsipkézett ( ausgezackte), bádogból vagy ónozott rézből készült kerek (jelentéstágulás!) vagy ovális sütőformát és a benne sütött süteményt. A leltárunkban szereplő Wandl-ból Gräternek csak egy volt. Ezzel szemben Regalgati csődtömegéhez 152 db ilyen sütőforma tartozott. (P. Rel. a. m. 2739.) Ezeket azonban a csődleltárban nemcsak Wandl-nak, hanem Wandehnodl-nak nevezik. Tehát kétségtelen, hogy itt kis kád alakú sötőformák kerültek leltározásra. A mennyiségi és a megnevezésbeli eltérés is arra a következtetésre indít, hogy Gräter Wandl-ja inkább kis kád alakú edény, mint ilyen alakú sütőforma volt. 129. Die Pfanne: olyan kerek vagy hosszúkás konyhai edény, amelynek legfőbb jellemzője, hogy mélysége kisebb, mint átmérője. Készült lábbal és anélkül is ( Krünitz C1X. 458.), nyéllel vagy anélkül. A cukrászok nyeleset használtak. ( Der vollständige Conditor. p. 4.) Das Pfand!: die Pfanne diminitivunia. ( Duden Öst. 172.) Innen a magyar cukrászipari nyelv nyeles lábast jelentő fandli szava. ( Szilassy ) 130. Die Büchse ú'-je a bécsi dialektusnak megfelelően változott /-re. 131. Das Glas nem csak az alapanyagot, hanem a belőle készült tárgyat (edényt, eszközt) is jelenti. Habár különösen ivópoharat (Trinkglas ) jelent, a leltárban mégsem ezzel, hanem befőttes üveg jelentéssel szerepel; A hagyatéki leltárakban a végrehajtási leltárban összeírttal azonos mennyiségű befőttes üveg (Einsiedglas) szerepel, tehát a végrehajtási leltár „Gläser" szavát megalapozottan tekinthetjük befőttes üvegeknek. 132. Die Balkenwaage : zweiarmige Waage (Wahrig 558., Mackensen, Lutz: Deutsches Wörterbuch. 4.verbess. Aufl. Baden-Baden, 1962., 99.) — A bécsi a szóvégi e magánhangzót szívesen elhagyja. Pl. die Red', die Klag', der Türk' (Mayr 46.). 133. A cukorliszt lehetett lisztalakú finomított cukor is és lisztté tört cukor is. — Ballagi: Teljes szótár. I. 158.; L. 158. jegyzetet is. 134. Elő-Ázsiai származású gyógy- és fűszernövény (Coriandrum sativum)- Barnásszínű kemény, 3—5 mm átmérőjű magját (Coriandri fructus) régebben a cukrászok cukorral bevonva édességként árusították ( Schede 11. 250., Der vollständige Conditor 50.) 135. Die Pomeranze : a narancs légrégebbi, (a XV. sz.-ban délnémet nyelvterületen megjelent) ném. neve. Ezt a XVII. sz.-ban die Orange követte és a XVIII. sz. elején honosodott meg aln. nyelvterületen die Apfelsine. ( Duden Etym. 520., 481., 29.) A három elnevezés összefüggésben van azzal, hogy magát a gyümölcsöt mely irányból importálák. A felsőném. nyelvterületen olasz kereskedők kereskedtek ( Kluge 27.) pomeranzia-val (<k. lat.pomum arancium), amely 1423-ban egy ol.—ném. szótárban pomeranz-ként, 1525 után Pomeranze-ként jelenik meg. ( Kluge 559., Battisti— Alessio IV. 3009.) Az ol. pomeranzia a ma használatos arancia mellett ma már elavult [Palazzi Fernando: Novissimo dizionario della lingua italiana. Seconda edizione. Milano (1939.), 858., Zingarelli Nicola: Vocabulario delle lingua italiana. Settima edizione, Bologna, 1955., 1168.] Az ol. arancia, a fr. orange (< pomme d'orange) az arab narandsch, naranjon keresztül a perzsa narangban gyökerezik (Kluge 523., 559., Bloch—Wartburg 447.) A fr. orange-ból származó németalföldi oranjeappel révén találkozunk 1655-től Észak-Németországban az Orangenapfel-\a\. Ebből alakult ki kevéssel 1727 előtt a jelenlegi Orange (Kluge 523., Duden Etym. 481., Adelung III. 608., Wahrig 2633.) Észak-Németországba Amsterdam és Hamburg kikötőjén keresztül 1700 körül jutott — a portugálok által már 1500 táján Európába hozott — délkínai narancsfajta, amelyet eredetére és alakjára tekintettel Németalföldön Appelsin-nak, később Appelsien-nek neveztek. Ennek nyomán indul el 1700 táján Hamburgból a ném. Appelsina, Appelsine, amely helyett 1770-től az Apfelsine válik uralkodóvá; ez szószerinti értelemben: „Kínából való alma" (Sina a China országnév régi formája). A XVIII. sz.-i Németországban a kínai eredetű narancsot Sina (China) 150
