Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)

Gadanecz Béláné: A vendéglátóipari dolgozók szakszervezeti mozgalmának sajátosságai

nagyobb szüksége volt. A munkás, értelmiségi vagy kispolgári közönség a középüzemekben bojkottal támogathatta küzdelmüket, az elit üzemekben inkább a munkanélküliek s más szakmabeli munkások „ülősztrájkja" vált jellegzetes harci formává. A sajtónak nagy szerepe volt a harc támogatásában vagy nehezítésében. A szociáldemokrata sajtó messzemenően támogatta ügyüket, de időnként maguk mellett tudhatták a korabeli haladó polgári írók s újságírók javát is. 10. A társadalom szocialista átalakításának kezdetén bonyolult feladatot jelent a vendéglátóipari dolgozók érdekeinek összhangba hozása a munkásosztály általános érdekeivel. AJ A vendéglátóipari szakszervezet története is közvetett cáfolata azoknak az antimarxista nézeteknek, amelyek a szolgáltatásokban foglalkoztatottak számának és arányának növekedésétől a munkásmozgalom hanyatlását várják a tőkésországokban. A tapasztalatok szerint a munkásságnak ez az osztaga nemcsak a szakszervezeti mozgalomba vonható be, hanem a szocialista forradalom győzelméért vívott küzdelembe is. A polgári demokratikus forradalom győzelme után, a Kommunisták Magyarországi Pártjának soraiban, a forradalom továbbfejlesztéséért harcoló erők között — Kaiser Jánossal, a kiváló szakszervezeti vezetővel az élen — ott voltak a vendéglátóipari munkások legjobbjai is. A szakma számos dolgozója állta meg helyét a Tanácsköztársaság vezető posztjain, az ellenforradalmi erők elleni harcban, s áldozta életét a szocialista haza védelmében. B) A pozitív tények sokasága mellett azonban számolni kell azzal is, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való forradalmi átmenet kezdetén — a magyar történelem 1919-es és különösen a felszabadulás utáni tapasztalatai szerint — a vendéglátóipar (s bizonyos értelemben az egész szolgáltató szektor) a közellátási nehézségek, a strukturális átalakítás szükségessége, az intervenció vagy az imperialista hatalmak hidegháborús politikája stb. miatt súlyosabb helyzetbe kerül, mint a fejlesztésben prioritást élvező iparágak. Ebből s a kialakuló érdekkonfliktusok tömegéből következően a vendéglátóipari szakszervezet nehezebben ismeri fel saját feladatait a forradalmi átalakulásban, mint más munkásszervezetek. A helyes felismerésekért folytatott küzdelmét pedig keresztezhetik a szakmai gőg megnyilvánulásai, s az ipart és dolgozóit ért ultrabaloldali támadások. Az utóbbiak kiélezett küzdelemben szándékaik ellenére az ellenforradalmi erők tömegbázisának növekedését segíthetik. Ezek a tapasztalatok a Magyarországnál gazdaságilag fejlettebb országokban is felhasználhatók, s akkor is, ha a forradalmi átalakulás nem vesztes háborúk nyomán bontakozik ki. Az átmenettel kapcsolatban ugyanis akkor sem ringathatja magát senki a mindent átfogó fejlődés illúziójában, ha a forradalmi erők a gazdasági összeomlás elkerülésére törekednek s ha a szocialista országok segítséget is nyújthatnak például az idegenforgalom szintentartásához. Az átmenet kiélezett válságokkal teli, kritikus időszakaiban esetleg az ipar 322.