Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)

Gadanecz Béláné: A vendéglátóipari dolgozók szakszervezeti mozgalmának sajátosságai

donosi támogatással ekkor alakuló szervezetek azonnal fő feladataik közé iktatták a tagok nemzeti szellemű nevelését, a magyar állameszme hirdetését. b) A 19. század végén olyan törekvések is jelentkeztek, amelyeknek képviselői — az önállósulás reményét élesztgetve s a keresztényszocializmust népszerűsítve — a Függetlenségi Párt hatósugarába akarták vonni az elégedetlen pincéreket, meg akarták nyerni őket a párt égisze alatt bontakozó tulajdonosi mozgalmak támogatására. Az 1907 tavaszán zátonyra futtatott országos sárga pincér szövetség szervezőinek törekvéseiben is függetlenségi párti és keresztényszocialista ambíciók fonódtak össze. A század első évtizedében ebben a szakmában a gyakorlati tapasztalatok alapján azonosult a keresztényszocialista fogalma a sztrájktörő fogalmával. (A keresztényszocialista mozgalom ilyen fogantatásának negatív hatása alól a szakmában 1919 után jelentkező keresztényszocialista szervezkedés sem vonhatta ki magát: több vezetője verbuválódott a szociáldemokrata mozgalom hírhedt sárga renegátjaiból.) c) 1908-ban a különböző színezetű, sokszor összefonódó ellenzéki erők veszélyes támadást indítottak a szakszervezet ellen. Az anarcho-szindikalista jelszavakkal operáló Testvériség asztaltársaság „balról" támadva megfogalmazta azt a programot, amely mögött kezdetben megbújtak a sárgák. A nyílt harcban azonban a nacionalista keresztényszocialisták és sárgák éppúgy kudarcot vallottak, mint a szindikalisták. A különféle sárga mozgalmak eszmei alapvetése: a) a szociáldemokrata párt olyan társadalomért küzd, amelyben megszűnik a burzsoázia, az az osztály, amelynek szolgálatában állnak a vendéglátóipar alkalmazottai, s amelyhez érdekazonosság fűzi őket; b) ezért távol kell tartaniuk magukat a politikai mozgalomtól, gazdasági alapon kell szervezkedni, olyan egyesületekben, amelyeket nem a munkások ügyét eláruló szociáldemokraták vezetnek. A szegényes érvanyagot önkényesen felhasznált anarcho-szindikalista jelszavakkal színezték. Az osztálytudatos erők sokoldalú eszmei küzdelemben bizonyították, hogy a vendéglátóipar dolgozóinak sem a kapitalizmus fenntartása az érdeke; felvázolták az ipar jövőjét a szocialista társadalomban; rávilágítottak a külföldi anarcho-szindikalista pincérmozgalom gyengeségeire; s tisztázták a szakszervezet és a munkáspárt szoros kapcsolatának, a szakszervezet szociáldemokrata jellegének szükségességét. Győzelmüket megkönnyítette, hogy az MSZDP a sárga mozgalom meghonosítására irányuló első veszélyes hazai kísérletet a „kutyaszövetségbe" tömörült munkáltatók, a hatóságok és a koalíciós kormány együttes támadó hadjárata részének tekintette. A Népszava vezércikkek, tudósítások sorában leplezte le a kormány offenzíváját, sötét szövetkezését a munkásmozgalom árulóival s a támadás visszaverését az összmunkásság ügyévé tette. 7. A vendéglátóipari mozgalom vezetésében szerzett tapasztalatok is hatással voltak a szociáldemokrata balszárny egyes képviselőinek taktikájára. Vágó Béla, majd Hirossik János titkársága a vendéglátóipari munkások mozgalmának fontos időszakát jelentette. A szocialista tudatosság fejlesztése, 320.