Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
Gadanecz Béláné: A vendéglátóipari dolgozók szakszervezeti mozgalmának sajátosságai
a) Már első gyűléseik is rendőrfőkapitányi tilalmakba, sztrájkjaik gyalogos és lovasrendőrökbe ütköztek, alapszabályaikat évekig hevertette aláíratlanul, s több egyesületüket feloszlatta a belügyminiszter, a kávéházi munkások két szakszervezetének működését pedig 1907 és 1910 között évekre felfüggesztette. A vidéki mozgalom fiatal hajtásait kitoloncolással, letartóztatással, közvetlen és brutális rendőri elnyomással pusztították. Az országos egyesület megalakítását csak a fővárosi mozgalom meggyengítése után engedélyezte a belügyminiszter. b) E mozgalom kitartó hatósági üldözése — a munkásszervezetek Magyarországon szokásos üldözésén túl — összefüggött a vendéglátóipari munkásmozgalom sajátos vonásaival s az összmozgalomban betöltött szerepével is. Az uralkodó körök a szolgáltatásokban dolgozók emberibb életért folyó, szemük előtt zajló, őket személyükben is érintő harcát (Törley-bojkott, húsbojkott stb.), pincéreik szociáldemokratává fejlődését a mindennapi élet tűrhetetlen megzavarásának tartották, azokat a tüntetéseket pedig valóságos forradalmaknak látták, amelyek alatt már a kávéházakat és az éttermeket is bezárták. Az iparon belül folyó kiélezett küzdelemben az elkeseredett munkások olyan harci módszereket, eszközöket is alkalmaztak (többszáz résztvevővel folyó „ülősztrájkok", a hatalmas tükörablakok belövése, karbolos üvegek röpítése stb.), amelyek nyomán a főváros az ostromállapot benyomását keltette. 1908 nyarától pedig a kávéházi munkások Vágó Béla révén a szociáldemokrata balszárny tömegbázisához tartoztak, aktívan részt vettek a plurális választójog elleni harcos, egyre forradalmibb hangulatú tüntetéseken, gyűléseiken kezdeményezték a fővárosra kiterjedő munkanélküli akciókat. 5. A szabadszervezeteknek kiemelkedő szerepük volt az osztálytudatos vendéglátóipari munkásmozgalom folyamatosságának biztosításában. A szabadszervezetek sokoldalú tevékenységet folytattak: előkészítették a szakszervezetek megalakulását, vezették a bérmozgalmakat, egyéni szerződést kötöttek a „kutyaszövetségekkel" szembeszegülő, fegyvernyugvást óhajtó tulajdonosokkal, a feloszlatott vagy felfüggesztett egyletek tagságát a szaklap, a lapbizottság köré tömörítették, egy ízben még kollektív szerződést is kötöttek, bevonták a tagokat a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetésével folyó politikai küzdelmekbe, az általános választójogért, a koalíciós kormány önkénye ellen irányuló, majd a katonai kiadások ellen tiltakozó stb. tüntetésekbe, s kitartó szocialista nevelő munkát folytattak. 6. A vendéglátóipari munkásmozgalom harcba kényszerült a szocialista fővonal ellen felvonuló szinte valamennyi eszmei-politikai irányzattal s szervezettel. a) A szocialista mozgalom ellen felhasznált eszmei fegyverek közül ebben a szakmában is a nacionalizmus bizonyult a leghatásosabbnak. A kilencvenes években nacionalista szellemben galvanizálták új életre a hanyatló önsegélyező pincéregyleteket s ez hozzájárult elavultságuk tartós elleplezéséhez. A tulaj319.
