Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)

Szántó Péter : Magyarország idegenforgalma a XIX. sz. második felében

A kis csoportot a 80 éves Ferdinánd Lesseps vezette, tagjai között találhatjuk Coppée, Massenet, Delibes zeneszerzőket, magyarbarát újságírókat, tanárokat, mérnököket. Pesti tartózkodásuk után diadalát következett a felvidéki és alföldi városokban. Mindenütt hatalmas ováció fogadta őket, táncmulatságot, fáklyásmenetet rendeztek tiszteletükre.

3

8 A magyar ellenzék hatalmas ünneplésével szemben, kontrasztként hatott a hivatalos körök hallgatása. A Pesti Hírlapban Tóth Béla cikkében ezt olvashatjuk: „Valóságos demonstráció az, amint ettől a békés, semmiféle politikát nem űző, barátságos utazótársaságtól minden osztály és rend távol tartotta magát... Értésére adatott a franciáknak, hogy itt nem vesz senki róluk tudomást, csak az írók, művészek, a főváros, a kiállítás és az utca. Aki másban a hivatalosságnak, vagy a kék vérnek csak egy csepje van, az nem."

39 A franciák előtt ezt a ridegséget eltakarta az ellenzék ovációja. Massenet három évtized múlva így emlékezett vissza: „Mintegy el nem mesélhető, incidensekben gazdag, furcsa, bolondos kaland, melyre öregkorában az ember némi szégyenérzettel gondol." Coppée pedig így írt: „Tündéri utazást tettem Magyarországon. ... Felejthetetlen emlék marad számomra. Ha behunyom a szememet és viszont látom a kivilágított városokat, az ünnepi fényárban úszó termeket, ahol a tokaival töltött poharak összecsengenek, hallom a cigány kopott hegedűjén felcsendülő Marseillest, és a Rákóczi induló hangjait..." Ezekből a mondatokból érzékelhetjük azt is, mi tetszett a külföldi vendégeknek, s mi kötötte le, illetve mi mozgatta meg olvasótáboruk fantáziáját. E véleményt azonban nem csak a „kivilágított városok, a tokaival töltött poharak", hanem — „e békés, semmiféle politikát sem űző barátságos utazótársaságból" — a politikai rokonszenv váltotta ki. Ők maguk írnak erről: „Magyarország akkor igen megható cselekedetet vitt véghez. Kezet nyújtott a legyőzötteknek. Az 1870.-Í háború óta ekkor tapasztalta először Franciaország egy nemzet feléje irányuló rokonszenvét."

4

0 Mario Poth még tovább megy: „Európa legfontosabb stratégiai pontját elfoglalván a magyar, rést ütött a vastag Germán kérgen... Sziszegjetek csak sziszegjetek ti Bismarc varangyai.

9 Sziszegéstek zaja kellemes nekünk, szépen szól az a magyarok éljenei mellett

9"

4

1 A lelkesedés korai volt. Ausztria—Magyarország egyre erősebben elkötelezte magát Németország mellett. Hazánk balkáni törekvései sem segítették elő a jó viszony fenntartását. A franciáknak rá kellett jönniük, az ellenzék lelkesedése nem változtat semmit a tényeken. A rokonszenv helyébe gyanakvás lépett, az utazók és a vendéglátók többsége fokozatosan a politikai propaganda hatása alá került. Ez is egyik oka, hogy a franciáknak Magyarországról szóló tervbe vett művéből nem lett semmi.

4

2 220.