Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)

Szántó Péter : Magyarország idegenforgalma a XIX. sz. második felében

Utazók, útleírások Hazánkról írt művek bármelyikét olvassuk, írójuk véleményét meghatá­rozza, mit tart társadalmi rendünkről, kiil- és belpolitikánkról, kultúránkról. Ez a vélemény nem mindig hízelgő. Hosszú ideig Victor Tissot műveiből is­merte Európa Magyarországot. 4 3 Az 1880-as években járt német, orosz, magyarföldön. Művének huszon­hat fejezetéből tizenhétben foglalkozik hazánkkal. Túlzásait, tévedéseit, torzí­tásait több más író által írt útirajz is átvette. Egészen nyilvánvalóan kiütközik a politikai, társadalmi szembenállás Mne. Blase de Buruy sorai közül. Hosszabb ideig tartózkodott Bécsben, mi­előtt átlépte a magyar határt, ott konzervatív arisztokrata körökben volt ott­honos. Bár csak Pozsonyig jutott, megállapítja: a városok télen porsivatagok, nyáron sárfürdők, betegség, piszok, barbárság látható mindenütt. Kossuthot lázadó komédiásnak tartja. Ugyanez az attitűd érezhető William Rey-nél, aki­nek megállapítása szerint a magyar elbizakodott, erőszakos nép. 4 4 Amit a társadalmi elmaradottságról mondanak ezek a művek, sok eset­ben helytállók, csak éppen túlzottak. Jules Lermina (francia újságírónő, aki részt vett Kossuth iratainak fordításában is), középkori, barbár, elmaradott országként mutatja be hazánkat, s ebből levezetve, a csárdást, mint a magya­rok erkölcsi romlottságát bebizonyító erotikus táncot jellemzi. Honfitársnője, Marie Letizia de Ratazzi Rute ugyanakkor imádja a magyar táncot, s hazánk­ról megjegyzi: „Ebben az országban minden misztérium és legenda." 4 5 Egy-egy idegen megállapítása sokszor egyszerűen csak felületességből szü­letik. Ezt bizonyítják Arthur Milland író fölényes sorai. Szerinte az ország há­rom dologról nevezetes: borairól, asszonyairól és lovairól. A borok viszont nem is olyan jók, az asszonyok „elhibázott férfiak", a lovak méltán híresek. 46 Akár rosszindulat, akár túlzott társadalombírálat, vagy egyszerűen felszínes­ség következtében születtek ezek a művek, mindenesetre nagyon rosszat tet­tek. Az amúgy is alig ismert „keleti barbár" országról alkotott képet erősítet­ték az átlag olvasóban, s így hihetőbbnek tűntek számára, mint a reális képet alkotó, vagy számunkra kedvezően elfogult írások. Az 1840-es években az angol Miss Paradoe volt hazánk szószólója egész Európában. Ezt a szerepet a század második felében francia írónő, a politikai és irodalmi életben egyaránt ismert egyéniség, a Nouvelle Revue szerkesztője, Juliette Adam veszi át. Tevékenyen részt vett az árvízkárosultak javára rende­zett ünnepély szervezésében, a Budapesti írók és Művészek társasága párizsi látogatásának előkészítésében, s az 1885-ös Budapesti Országos Kiállításra ér­kezett francia csoport szervezésében. Magyarországon jártakor tiszteletét tette nála Jókai Mór, Gyulai Pál, Pulszky Ferenc is. Alföldi körútja diadalút volt. Az utazásról megjelent könyvében (La Patrie Hongroise) meleg hangon írt a magyar népről, vendégszeretetéről. Utazásának fő célja azonban a magyar ellenzékkel való kapcsolatok erősítése volt — ez könyvében is érezhető —, de mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy útja Pestről Turinba az agg Kossuth­hoz vezetett. 4 7 A magyar emigránsokkal tartott baráti kapcsolat hívta fel figyelmét ha­221.

Next

/
Oldalképek
Tartalom