Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
Szántó Péter : Magyarország idegenforgalma a XIX. sz. második felében
tisztikákban néhány száz, vagy tíz orosz, holland, olasz, norvég, svájci, görög látogatót is. 3 3 A nemzetek ilyen megoszlása a turistaforgalmunkban politikai, gazdasági, földrajzi, nyelvi tényezők eredménye. Ausztria politikai, gazdasági szempontból egyaránt a legközelebb állt hozzánk, nyelvét hazánkban úgyszólván mindenütt értik. Bécs alig néhány száz kilométerre van tőlünk, s annak ellenére, hogy a bécsiek e században jó néhányszor ellenünk folytattak propagandát, mégis ők jöttek a legtöbben hazánkba. A gazdasági, nyelvi okok, a közös orientációjú külpolitika kétségtelenül nagy szerepet játszott a németek viszonylag nagy számában, míg a balkáni népek szemében nyugat felé Magyarországon keresztül vezet az út. Az idegenforgalom függése a politikai helyzettől számtalan közvetlen és közvetett tényezőn keresztül is megmutatkozik. A rossz közbiztonságon kívül a Bach-korszakban például azért is kerülték hazánkat, mert olyan kellemetlenséggel kellett szembenézniük, mint Theodore Valerio festőnek, akit Szolnokon, a Tisza-hídon átkelőben letartóztattak, Pestre vittek; vagy Victor Duruynak, aki szintén hasonló okból volt kénytelen útját megszakítani. 3 4 Az idegenforgalmat politikai propaganda céljaira is fel lehetett használni, s fel is használták; korunkban erre legjobb példa a Milleniumi ünnepségsorozat volt. Az utazási kedv növekedésében nagy szerepet játszanak a politikai helyzet által determinált hangulati elemek is. A XIX. század első felében az angolok, mint „kelet kapuját" tartották számon Magyarországot — s érdeklődésük kelet felé irányult. — Az itt járt utazók megérezték a reformkor nagy nekifeszülését, a változások előjeleit az országban. Sokan megismerkedtek Széchenyivel, Kossuthtal is. Leírásaikban kedvező összképet festettek az országról. Ez azután felkeltette az érdeklődést hazájukban is Magyarország iránt. 3 5 A forradalom leverése után növekszik a franciák rokonszenve, és ez hazánkban is — ellenzéki körökben — viszonzásra talál. 1861-ben járt nálunk Victor Duruy történész. Beszámol az 1861-es országgyűlésről, ahol fekete karszalaggal látta a képviselőket, Teleki László öngyilkossága miatt. Különösen jól esett neki az a lelkesedés, amely neki, a franciának szólt. A parlament egyik ülésén egy képviselő megjegyezte: „Ön francia, és mint ilyen, jogot élvez Magyarországon." 3 6 A Párizsban élő emigránsok, akik ismertek voltak a szalonokban is, növelték a franciák lelkesedését hazánk iránt. Megismertették őket a magyar kultúrával, a magyar irodalom történetével. 1879 márciusában Toulon közelében elsüllyedt az „Arroganta" ágyúnaszád. 150 főnyi legénységéből csak nyolcvanan menekültek meg. Viszonzásképpen a franciák szegedi árvíz idején nyújtott segítségéért, Türr István vezetésével nyomban Arrogante-bizottság alakult, ünnepélyt rendeztek a francia tenger özvegyei, árvái részére. Egy képviselő, egy zenekritikus és újságíró, egy festő és a magyar Munkácsy Mihály is ott volt a francia meghívottak között. A húszezer főnyi közönség előtt megtartott hangverseny programján Massenet, Delibes, Gounod művei mellett elhangzott a Marseilles és a Rákóczi-induló is. 3 7 A Marseilles és a Rákóczi-induló jegyében zajlott le egy másik francia társaság útja, akik hat évvel később az 1885-ös Országos Kiállításra jöttek. 219.
