Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)

Konrádyné Gálos Magda: Képek a budapesti szállodák életéből a város-egyesítés korszakában

tését. Az új főváros nagyvárosi jellegű kiépítését célzó városszabályozási és rendezési munkálatokat irányító Fővárosi Közmunkák Tanácsának hozzájárulásával kezdte meg ez a szálló (melyről későbbiekben több szó esik) az alsó Dunasor pompás épületsorát, a század vége felé a Ritz, Bristol is ide sorakozott fel. 1873-ban az 1872. évi ipartörvény értelmében újjá alakult a „Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok ipartársulata".

1

1 Természetesen azon igyekeztek, hogy a várható nagyarányú fejlődés, forgalom ne érje őket felkészületlenül. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum centenáris kiállításán látható térkép pontosan szemlélteti az egyesítés évében fennálló fontosabb vendéglátóipari intézményeket. Ezek adatait, ipartörténetét csak bővebb keretben lehetne rekonstruálni. Csak a szállókról, azok közül is a nevesebbekről szeretnék egy-egy képet felvillantani: külsőleg hogyan illeszkedtek az új városkép esztétikai egységébe; vagy milyen átmeneti, esetleg huzamosabb szállást, otthont tudtak nyújtani vendégeiknek, milyen szolgáltatásaik voltak; a magyar szellemi élet fejlődésében időnként milyen tényezőként szerepeltek, hogyan szolgálták a társadalmi fejlődést. Hevesi Lajos az új fővárosi hatóság megbízásából írt útikalauzt 1873-ban, az ő könyvéből kiindulva próbálom az akkori budapesti szállók nevezetesebbjeinek néhány jellegzetes vonását felvázolni. A könyv élén Arany Lászlónak ugyanebben az évben írt sorai állnak : „Kelet s nyugat, múlt és jövő vegyest: Szép vagy fonák arcoddal Budapest." A mű történeti áttekintés, földrajzi, helyrajzi és statisztikai adatok után a város nevezetességeit és környékét festi, közben azonban minden praktikus mozzanatra is kitér figyelme — az érkezés pillanatától kezdve, amikor: „az indóházban a finánc a dohányt firtatja és a színessapkás hordárok rajként csapnak le a jámbor érkezőre,"

1

2 — egészen a szálláskeresésig. Elsőrangú szállóknak nevezi Pesten: a Grand Hotel Hungáriát, az Európa, az Angol Királyné, a Vadászkürt, a Frohner, a Nemzeti és a Mihalek Szállót. Épül és szépül, alakul a főváros. Ezeket a régi értékes épületeket tudatosan illesztik a városképbe. Az újakkal új, merész elgondolásokat valósítanak meg. Ilyen sokat vitatott, újszerű gondolat volt a pesti Dunapart (alsó Dunasor) beépítése. Az előbb említett részvénytársaság azon volt, hogy „Pesten alkalmatos telket szerezzen, azon egy nagyszerű szállodát — kávéházzal együtt — építsen, és a szállodát és kávésüzletet önállóan vagy haszonbérbeadás útján"

1

3 üzemeltesse. Ezt az akkor (nagyrészt földszintes házak fölé kiemelkedő) szállót: a Grand Hotel Hungáriát 1871-ben a Duna partján emelték. A Hungária tervezői — a kor kiváló építészei — Stalnitzky és Koch voltak, az akkor dívó eklektikus stílusban építették (mely tükrözni kívánta a kapitalizmus gazdagságát) „a magyar fővárosnak legszebb ékességéül... remek kilátással Buda és annak szelid kanyarulatú hegyeire, a királyi palota és kertre, a meredek Gellérthegy festői lejtőjére, a Duna fölé vont híres Lánchid szabályos vonalaira".

1

4 A Kishíd és Mária Valéria utca sarkán állt (ma Türr 11 Évkönyv 161