Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
Konrádyné Gálos Magda: Képek a budapesti szállodák életéből a város-egyesítés korszakában
1. kép. Hirdetés a Hungária Nagy Szálló megnyitásáról István u. 1.) ez a „szállodapalota", ahogy azt a Magyarország és Nagyvilágtól a Fővárosi Lapok-ig minden valamirevaló újság hirdette. Ritka növényekkel tele üvegtetős díszudvara, óriási tükrökkel ékes ünnepi terme új fővárosi nevezetességnek számított. Mindenütt hatalmas gázcsillárok szórták a fényt. Volt dohányzó-, levelező- és olvasószobája is. Kávéházát „a legfinomabb mocca és legjobb thea" jellemezte, éttermének terítékei, konyhája, borospincéje hamarosan híres lett. Udvarán 2 kút is volt, bár emellett a vízvezeték is működött. A tervezők légfűtő és gőzgép helyiségekről, felvonókról is gondoskodtak. Az épületben posta, fodrász és nyolc bolt tette kényelmesebbé a vendégek életét. A kiegyezés után fellendült külföldi utasforgalom pénzes rétegének áramlása nagyrészt a Hungáriába irányult. A vendéglátóipar fejlődését a kapitalista verseny erősen fellendítette: a régi hírneves szállók kénytelenek voltak modernizálással, új szolgáltatásokkal, az újak színvonalát megközelíteni. De azért még a millennium évében is „az ötemeletes Hungária a korzó közepén" 1 5 Budapest legelső szállójaként szerepel. Az Európa szálló, eredetileg kettős palota (Ulimann— Wieser), Hild József alkotása. 1836-tól 48-ig az előbbinek emeletét bérelte Széchenyi István egyebek közt azért is, mert innen kitűnő kilátás nyílt az épülő Lánchídra. Szálloda a szabadságharc után lett a palotákból, Európa elnevezését pedig azért kapta, „mert a ház ormára még az eredeti építkezés alkalmával plasztikus dísz került, Európát és elrablóját a bika alakjában megjelenő Zeust ábrázolva". 16 A városegyesítés korában a szálló közkedvelt. Díszterme is híres volt, „a bejárattal szemben Marco Casagrande finom lendületű domborműve mutatta be Apollót a Parnasszuson, nyolc múzsa társaságában". 1 7 (Euterpe hiányzott közülük.) A városegyesítés korában nagy estélyek színhelye lett. Volt rá eset, hogy Prielle Kornélia szavalatában vagy az Amerikából visszatért Reményi Ede hegedűművészetében gyönyörködhetett itt a közönség. 1873-ban az akkori walesi herceg (később VII. Edward király) táncolta végig itt a tiszteletére ren162.
