Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
Pálmány Béla: Szécsény mezőváros és környéke kereskedelme és vendéglátása 1728-1848
az 1814. évi tűz után pedig új zsindelytetővel fedték be, kétezer forintos költséggel. A mai északkeleti saroktorony — akkoriban tömlöc — melletti „vámkortsmaház" már sokkal egyszerűbb, vályogfalú, zsindelyes, egy „nagy ivóból" és néhány kisebb szobából álló építmény volt. Forgách József külön „zsidókorcsmát" és vele egy fedél alatt kóser mészárszéket valamint „czigánykorcsmát" építtetett, vályogból, zsúptetővel. A többi faluban, ha a vendégfogadó nevet is viselte az italmérés, az csak egy zsúppal fedett, két-három helyiségből álló vályogkunyhó volt, amely magában foglalta a marhavágó színt és a mészárszéket — csupán a forgalmas szakáli és a jó boráról híres ecsegi fogadók voltak igényesebb épületek. Forgách József egyébként takarékos ember volt, de ital- és húsmérések emelésére és tatarozására az 1819 előtti negyven évben 22 395 Rft-ot költött — vagyis teljes épületberuházásainak 1/5 részét. 4 7 Ilyen befektetést csakis a nagy haszon magyarázhatott. Valóban, az összes regále közül a szeszesitalok előállítására és kiárusítására vonatkozó földesúri jogokból származtak a legnagyobb bevételek. Az uradalom borbevételei két forrásból folytak be: a majorsági szőlőkből, illetve a bordézsmákból. Mivel a Forgáchok minden községük egyházmegyéjétől haszonbérbe vették a papi dézsmaszedési jogosultságot, a jobbágyok szőleiben termett bor ötödrésze — illetőleg kuriális jogállású szőlők esetében hetede (Szécsény és Hollókő kuriális helységek minden, Nagylóc és Varsány új telepítésű szőlei) — illette természetbeni járadék címén az uradalmat. Bár az uradalomnak voltak majorsági szőlőhegyei is — területük 1819ben Szécsényben 250, Ecsegen 452 kapás —, a fontosabb minden esetben a dézsmabevétel volt. 1765-ben Forgách Zsigmond uradalomrészének borbevételei az alábbi megoszlást mutatták: majorságból 85,5 akó, dézsmából 92,25 akó, melyhez a Gyöngyös környéki falvakból 263,75 akó bort szállítottak és a teljes introitusból (441,5 akó) 277,75 akónyit a korcsmákban értékesítettek. Ugyanekkor 267,5 akó sört és 70 akó rozspálinkát állítottak elő a ser és pálinkaházban és adtak át az italméréseknek, melyek 2010 rénes forintos forgalmukkal az uradalom évi teljes készpénzbevételeinek (7769 Rft) 25,9%-át biztosították. 4 8 A későbbi években a forgalom ugrásszerűen nőtt. 1770-ben Forgách János ugyanebben az uradalomrészben már 133,5 akó majorsági és 536 akó dézsmabort vételezett be, továbbá 888,5 akó bort vásárolt Ecsegen. Üzemei 92,5 akó sört és 52 akó rozsolist gyártottak, melyeket 484 akó borral együtt kimérve adtak el. A gácsi várkastélyba a grófi család és a vendégek fogyasztására ezévben még 690 akó bort szállítottak. 4 9 Forgách Miklós nemcsak a maga jogait aknázta ki, hanem haszonbérbe vette az uradalom másik felének beneficiumait is, hogy minél több ideig árulhasson a korcsmákban. 1776-ban özv. Forgách Zsigmondnénak, a mezővárosnak és a szakáli Kováts Ferencnek ezért 1679 rénes forintot fizetett árenda címén, de bőségesen megérte: egy év során 1668,8 akó bort, 218,75 akó pálinkát és 44 akó sört értékesített, 9191 rénes forint összegű bevételre tett szert, míg — összehasonlításul — a gabonaeladás csak 2095 Rft, az állattenyésztésben jövedelem pedig (élőállat, gyapjú, bőr, sajt) csupán 1094 Rft-t tett ki. A XIX. században az uradalmat egyedül birtokoló Forgách József még mindig sokat profitált a korcsmáltatásból. 1806-ban 917 3/4 akó újbort, 403 114
