Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
Pálmány Béla: Szécsény mezőváros és környéke kereskedelme és vendéglátása 1728-1848
3/4 akó sört, 89 3/4 akó szaladpálinkát és 7 1/4 akó égetett bort adtak el a korcsmákban, az országos vásárok alkalmával és készpénzért, 5 0 1814-ben pedig 829 akó 27 icce bort, és 207 akó 18 icce pálinkát. A majorsági gazdálkodás racionalizálása nemhogy csökkentette, hanem növelte a királyi kisebb haszonvételek jelentőségét. Már a korábbi évtizedekben is fontos szerepe volt az uradalom „Serházának" és „pálinkaházainak". Forgách Zsigmond uradalmában 1767-ben és 1779-ben is három, többakós rézfazékban párolták a szeszt a durván őrölt rozsból — az ún. „szaladból". Forgách Miklós pálinkaházában pedig 1777-ben már négy vasfazék üzemelt. 1820-ban Forgách József pálinkafőző üzeme már korszerűsített módszerekkel működött. Négy „fazékkal" dolgoztak, négy „csöves kádban" és kilenc forrázókádban érlelték a szaladot. Egy akó 19 „Grejner" grádusú pálinkát a konvenciós főzőmester négy „kila" rozsból és egyharmad öl fa felhasználásával volt köteles előállítani, egy akó borseprőből pedig 6 icce pálinkát kellett párolnia. A „serfőzést és szabad árulást" az 1820-as években haszonbérbe adták, 1820-ra 310 váltóforintért. 5 1 Amikor azonban 1833 után Forgách Pál, aki az elhunyt Forgách Józseftől örökölte a szécsényi uradalmat, a szántóföldi növénytermesztésben váltógazdaságot vezetett be, a termesztett rozs és árpa leghasznosabb értékesítése végett „új divatává" alakította át a ser és pálinkaházat. Két „gőzkatlant" szerelt fel, a „manipuláns", az alkalmazott nyolc „segédnapszámossal" évente 225 napon át 5—5 kád szaladot párolt le. Egy-egy évben 7875 pmérő rozs és 843 pm árpa felhasználásával 95 625 icce 32 „Grejner" fokos szaladpálinkát pároltak, vagyis kb. 800—810 hektoliter szeszt. A sörérlelő üzem évi negyven főzéssel 1520 akó sört készített és 1040 pm malátára is szert tett. E két üzem 1833 és 1838 között évente 21 553 pengőforint értékben termelt szeszes italt, és ha a termelési költségeket leszámítjuk is, 6860 pft volt a tiszta jövedelmük. Az uradalomban ekkoriban a korcsmáitatás „domestice adminisztráltatott" és 1833—1838 között összesen 3496 akó bort 74 222 Wcz. ft 48 xr értékben, 3649 akó sört 19 729 Wcz. ft 48 xr áron, 2669 akó pálinkát 58 858 Wcz. ft 8 xr összegért mértek ki a kilenc csapszéken. Az italmérésből származó teljes jövedelem tehát 152 819 Wcz. ft 56 xr. volt, évi átlagban 25 470 váltócédula, pengőforintban 10 155 pft bevétel, melyből a korcsmárosok bérét és az italok termelői árát leszámítva a gazdaság nyeresége 6166 pft 24 xr volt, a teljes jövedelem 7,84%-a. 5 2 Pulszky Ferenc aki 1846. március 29-én 738 150 pengőforintért vásárolta meg Forgách Pál jószágát, ugyancsak „nagyban" főzte a sört és a pálinkát. Utóbbinak az alapanyaga azonban már nem a rozs, hanem a burgonya lett. Az üzem októbertől áprilisig két „Spiritus Dampfmaschiene"-vel dolgozott és napi 8700 m 2 burgonyát dolgozott fel. A termékeket az ismét haszonbérbe adott italmérésekben értékesítették. Számuk megnőtt: Szécsényben a vendégfogadón és a vámkorcsmán kívül a Váradvölgyben épült egy korcsma, Szakálban pedig egy új vendégfogadó. Varsányban az uradalmi, Őrhalomban, Csitárban, Rimócon, Nagylócban, Hollókőn a már régen meglevő, „közös" korcsmákon kívül a farkasalmási pusztán — a forgalmas út mellett is — épült egy csapszék. 5 3 8* 115
