Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Gyenes József: Szállodák Pesten a XIX. században

Éppen ezért meglepő, hogy nem sokkal a vétel után az 1-gyel jelzett telket Hilmayer, kötelezvény kiállítása mellett, a pestvárosi tanács beleegyezésével átengedte Kemnitzer János tímármesternek. 6069 forintért, azzal, hogy az árverési feltételek már az új tulajdonost kötelezik. Az 1. sz. telket azonban 19 négyszögöllel megrövidítve adta el Hilmayer és amelyért 400 forintot fizetett. A határváltozás után a Kemnitzer telek 270 négyszögölet, a Hilmayer féle 165 négyszögölet tett ki. 1790-ben Hilmayer a korcsmatelekhez hozzávásárolt egy újabb 135 négyszögöles területet, négyszögölenként 21 forintért, amely mind az övével, mind a Kemnitzer telekkel szomszédos volt. Ezek után a két polgár tulajdonában levő telkek a következők voltak: Kemnitzer Jánosnak az ún. 1. sz. telek 270 négyszögöl Hilmayer Mátyásnak, korcsma-telek 146 négyszögöl Kemnitzertől vett rész 19 négyszögöl 1790-ben vett rész 135 négyszögöl összesen 300 négyszögöl volt a tulajdonában. Hilmayer Mátyás ezt a 300 négyszögöles telkét, amelyen időközben átalakította korcsmáját, eladta Kemnitzer Jánosnak; mégpedig a korcsma-telket 4000 forintért, a másik kettőt 2835 forintért és 1165 forint kulcspénzért (Schlüsselgeld), tehát öszszesen 8000 forintért. (Palkovits Edének az az adata, hogy Kemnitzer a Steinganner családtól vette a „fogadót", téves.) Kemnitzer az 1789 júniusától vásárolt telkeket egy területkomplexussá egyesítette és így összesen 570 négyszögöles területet alakított ki. amelyért összesen 13 669 forintot fizetett ki. Az 1822. évnek megfelelő telekösszeírás a belvárosban a Kemnitzer-féle ház a 2 számmal van jelölve és terjedelme 673 négyszögöl. Az előbb leírt telekmennyiséget ugyanis Kemnitzer 1811-ben még 103 négyszögöllel bővítette a telke mellett levő ún. Jung-féle ház és telek „jure vicinitatis", illetve részletfizetéses megvásárlásával. Mivel a vételárat nem egyenlítette ki teljes egészében a vevő, a Kemnitzer-család nem is nyert telekkönyvi bejegyzést a Jung-féle telekre, mert a telekkönyvbe csak a „jure vicinitatis"-t jegyezték be. A Jung-féle telek nem is szerepel a Kemnitzer hagyatékban. Kemnitzer János halála után a Nagy-híd (ma Deák Ferenc) utca és a Kis-híd (ma Türr István) utca között 2. számmal jelölt ház, öröklés útján fiára Károlyra szállt. 1826. december 28-án írták át az örökös javára. Kemnitzer Károly nem sokáig élvezte az örökséget. Rövidesen meghalt és a vagyont gyermekei : Ferenc, Zsigmond és Károly örökölték. 1831. október 5-én nyernek telekkönyvi bejegyzést az örökösök, most már a Nagy- és Kis-híd utca közötti — akkor 46/2. számú ingatlanra. A Kemnitzer család tulajdonában a telek és a rajta levő kávéház, majd Angol királyné szálloda 1844. május 6-ig volt. Egy Bécsben kelt csereszerződés „ . . .erejénél fogva Kaprioriai Vodianer Moritz úrnak a Leopold városi szén-piacon 397. sz. a. fekvő 1835. márczius 18-án nevére íratott házáért s 47 000 pengő forintnyi ráadásért cserébe adták légyen. (Palkovits szerint Kemnitzertől Wodianer Sámuel vette meg a kávéházat „210 000 forintért, komenciós pénzben.) 1869. február 13-án újabb változás áll be az ingatlan tulajdonjogában: Wodianer Albert nevére írják örökségként. 1900-ban a Deák Ferenc asztaltársaságához tartozó br. Huszár Károly feleségét gr. Nemes Máriát találjuk tulajdonosként. Móricz Pál szerint Palkovits Ede is tulajdonosa volt, valószínűleg gr. Nemes Máriával részarányosán vagy annak örököseivel. 1916-ban a Pénzintézeti Központ kibérelte az ingatlant, majd a tulajdonjog egy részét is megszerezte. 1791. április 9-e után tehát a városi korcsmát és szerény fogadót átalakította Hilmayer, amelyre egy 1789. augusztus 13-i tanácsi jegyzőkönyvben találunk utalást. A korcsma még az átalakítással se lehetett valami fé260