Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Gyenes József: Szállodák Pesten a XIX. században

nyes, mert a „kényes külföldi előtt" még az 1800-as évek elején is „pirulnunk" kellett a vendégfogadó helyek alkalmatlansága miatt. Amikor Kemnitzer János, gazdag cserzővarga megvette az ingatlant, azon már az átalakított korcsmát találta, amelyet 1791—92. között lebontatott. Kemnitzer János nem folytatta tímármesterségét. Még a Hilmayerféle korcsmára kávémérési jogot kért, amelyet a pesti kávésok tiltakozása miatt csak nehezen kapott meg. Kemnitzerrel már szerencsésebb volt a tanács, mert a lebontott korcsma helyére 1792-ben vagy 1793-ban felépíti a Kemnitzer-házat. A Dunára néző kétemeletes épületben már kulturáltabb körülmények között tudja fogadni a hajóhídon átjövő utasokat. Kemnitzer János rövid kávésmestersége alatt áldozatos munkát végzett. A Kemnitzer háznak neve volt ország- sőt Európa-szerte. A Dunapart felé néző földszinten kávéház volt, az I. és II. emeleten pedig részben szállodai szobák, részben lakások. Schams Ferenc írja évek múlva, hogy egész Németországban „nem akadt párja" a kávéháznak. A Kemnitzer Kávéház a XVIII. században Kemnitzer János agilitása lemérhető abban is, hogy 1788-tól 3 évre még a Duna-parti sétányt is kibérelte, amelyért 270 forintot fizetett évenkint. Ez a sétány akkor reggeliző, uzsonnázó hely volt, ahol a Hangli-kioszk elődei az üdítő italos, uzsonnázó bódék egész sora állt. Kemnitzer azt javasolja a tanácsnak, hogy adja bérbe neki évi 100 forintért több mint 10 évre a sétányt, ő ennek fejében még meghosszabbítja a promenádot és nívós szórakozóhelyet épít rajta. A tanács túl alacsonynak találta az évi 100 261