Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)
Rózsa M. Lajos: Cukrászati termelőeszközök, termékek és értékesítés a XVIII. századi Pesten
házasságból származott György fiára, mint fele-fele arányban jogosított végrendeleti örökösökre hagyta. 1 1" Két év múlva meghalt fia anyja javára végrendelkezett 9 1. Hillmayer Mátyás hagyatékáról készült leltárban Regalgatival szembeni követelés nem szerepei. Hillmayer György hagyatéKároi leltár nem maradt. „Hillmayer diversitor"-ral szembeni folyószámlatartozásnak Regalgati csődleltárába történt felvétele viszont mégis üzleti kapcsolatról tanúskodik. Talán jogosultak vagyunk azt következtetni, hogy ez az üzleti összeköttetés a XVIII. század végi Pest életében sajátos, érdekes sz .repot betöltött Arany Borz vendégei fogyasztására a két Hillmayer egyikének életében beszerzett valamilyen cukrászati termék szállítására terjdt ki. Regalgati nyersanyagbeszerzéseinek üzleti lebonyolítási módozatai közül nyilván sor került az adásvétel ősi formája, az áru és az ár nyombani kölcsönös átadásának közvetlen végrehajtásában megvalósuló készpénzvételre. Hirschmann és Rickel könyvkivonataiból kitűnően és a többi könyvkivonati adósságból következtethetően gyakoriak voltak a folyószámlán rögzített hitelvételek. A korábbról ismert források alapján arról már volt tudomásunk, hogy korszakunkban a pest-budai cukrászok boltjukban történő árusításra dolgoztak, maguk végezték termékeiknek a végfogyasztó részére való eladását, tehát — a termék állékonyságától függően napi vagy hosszabb ideig tartó — készletre termeltek. Az édességeket a főúri és gazdagabb nemesi házak asztalaira a háztartáson belül alkalmazott cukrász, más háztartásokban pedig a ház,asszony vagy a szakácsnő, a konyhán készítette. Előfordult az édességnek cukrásznál való előzetes rendelés útján történő beszerzése, tehát megtalálhattuk a saját műhellyel és szerszámokkal rendelkező, a nyersanyagot sajátmaga beszerző és a rendelőnek a kívánt készárut szállító cukrászt, tehai a megrendelésre dolgozó cukrászati üzemmódot is. Regalgati csődirataihoz kapcsolódó könyvkivonatok hívják fel a figye'met arra, hogy ezek mellett az üzemmódok mellett megvolt már a felvásárlók számára termelő üzemmód is. Ennél a cukrász saját nyersanyagával, szerszámával és műhelyében elkészített terméket a végfogyasztó részére már más személy, a készárukereskedő útján hozta forgalomba. Felvásárlóként jön figyelembe az a vendégfogadós és kávés is, aki vendégei részére cukrásztól beszerzett édességeket ad el. Cukrászoknak felvásárlók számára való teimelésére korábbi, és Regalgati működési idejéből pedig más cukrászokra vonatkozó adataink is vannak. A Törökországból jött pesti görög kereskedők számára tiltott (nem Törökországból behozott) áruk 1776. évi lefoglalásakor két kereskedő üzletében is találtak cukrászati termékeket 9 2. A pesti kereskedelmi élet terebélyesedésének velejárójaként a XVIII. század végén már nagyobb számban előforduló vagyonbukások miatti csődeljárások irataihoz csatolt vagyonleltáruk közül csak némelyiket megvizsgálva megállapítható, hogy a kereskedők árukészletéhez különböző cukrászati termékek (cukrozott gyümölcsök, piskóta, biszkvitáru, különféle cukorkák) is tartoztak. A vagyonbukott kereskedők hitelezői között pedig pesti cukrászok — köztük Regalgati — is szerepelnek 9 1. Arra is vannak korábbról származó adataink, hogy a pesti vendéglői és kávéházi vendégek fogyasztottak olyan termékeket, amelyek készí10* 147
