Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Gyenes József: Szállodák Pesten a XIX. században

1814-ben egy szervita-téri kávés elhatározza, hogy a háború miatt devalvált pénz ellenére a német színház mellett fogadót épít. Halzl Jánosnak hívják a vállalkozó szellemű kávéiparost, aki 1812-ben megvásárolt telken, Hofrichter József tervei szerint, felépíti a német színház mellett a későbbi Mária Dorottya utcában (ma Dorottya utca) a Színház-tér (Vörösmarty tér) közelében a Magyar Király szállót. Mást talán elkedvetlenített volna a hepe-hupás, a Duna áradásaitól gyakran szenvedő vidék, azonban Halzl János nem számított rosszul. Ő elsősorban a szomszédos (a mai Vigadó háta mögött a Haas-palota helyén álló) német színház közönségére, a kávéházban pedig a színészek és tisztelőik jelenlétére számított. Elképzelése bevált, mert felépítése után a Magyar Király Pest első nagyméretű szállodája és ahogy 1840-ben írják: ., . . . jó néhány zászlóaljat el lehetne helyezni benne." A régi nagynevű szállodák: a Hétválasztó, a Fehér Hajó, kénytelenek lesznek megelégedni a másodrendű fogadói ranggal. Ezekben a fogadókban még az volt a szokás, hogy a gazda megmondta mikor lesz az ebéd vagy a vacsora és ilyenkor az összes vendég egy asztal köré ült. Ezt nevezték a „gazda asztalának" table d'hôte"-nak. Az étlap szerinti, külön asztalnál való fogyasztást csak később vezetik be. A Magyar Királyban már így étkeztek. Schams Ferenc írja, hogy a 3 emeletes szállodában a „ . . . szobák mind ki voltak festve és egyes szobák bútorzata jó, sőt némelyiké pompás volt." A német színház közönsége tehát beváltotta Halzl és utódai reményéi. Ez a színház fontos szerepet játszik híres nézőivel, vendégművészeivel a szálloda életében. Az 1814-es évek inflációja ellenére a színház eredményesen zárta az évet, később azonban a deflációs időszakban egyre több gondot okozott az üresen kongó kassza a színház bérlőinek, Ráday és Brunswick grófoknak és Orczy bárónak. A kezdeti sikerek után egyre többet kellett nyúlni a birtokok jövedelméhez, hogy a színház veszteséges budgot-jét kipótolják. Sok hibája volt a német színháznak, először is nagyobb volt a kelleténél; 3— 4000 személy befogadására építették, rossz volt az akusztikája, nem volt benne fűtés, és az olajmécsek, meg a nyitott illemhelyek kibírhatatlan szagot terjesztettek. A színház művészei és a közönség szívesen keresik fel a szomszédos Magyar Király kávéházát. Délutánonként ott dominóznak, feketéznek, és honorálják a csodáló pestiek elismerő pillantásait. A kávéház mellett egy jól működő vendéglő is volt, mellette borbélyüzlet, söröző, bérkocsiüzlet. A kávéházba 37 újság járt, ahol írók, művészek találkoztak, és akikről azt írták, hogy „oly óriási füstöt fújtak ki magukból, hogy az már az idegekre ment." Megemlékeznek arról, hogy a sörözőben egy szép zenélő óra működött. Mindössze azt kifogásolták a vendégek, hogy a szerkezet egy órában négyszer is eljátsza ugyanazt a zenedarabot. A Magyar Király cégére egy hatalmas abc-s könyvre hasonlított, amelyben 4 nyelven olvashatják a szálloda és az egyéb helységek ajánlatait. 1821-ben, — és újra Schams Ferencet idézem —, .egy szoba ára 2—3 forint, vásár idején 4—5 forint volt. A Pesti Hírlap 1841-ben azt közli, hogy a legdrágább szoba 48, a legolcsóbb pedig 18 krajcár. 1829—1832-ben a német színház dunaparti falához építik a Redout-t. A szálloda élén ekkor a Redout vezetője Emmerling Károly áll. mint új 254