Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Gyenes József: Szállodák Pesten a XIX. században

tulajdonos. Hét évre rá, 1839-ben pedig egy Mayer nevű kávés igazgatja a Magyar Királyt. A szálloda a pesti előkelő világ találkozóhelye. Több, vidékről feljövő mágnás itt száll meg, itt találkozhatnak a művészekkel és nem utolsó sorban itt van alkalom arra. hogy egy-egy vendégprimadonnával gáláns kalandba keveredjenek. Podmaniczky Frigyes így ír naplójában : „Kíváncsiságtól és örömtől áhitottan bámultam naponta, délelőtt a Magyar Király szálló elé érkező számtalan úri fogatot, melyek közül mindig az első s legszebb volt gróf Sándor Móricé, a világhírű lovas- és kocsis művészé. A hintók legtöbbjei az akkori divat szerint világossárga vagy világoszöld színűek valának, kék posztó béléssel. Délelőtt 12 és 2 óra között 20—30 űri lovas várta a ligetbe sétakocsikázókat s ezek között Hägen kisasszonyt is, akinek körülrajongva kocsiját kisérték a forráson át az erdőcskébe ...". Ez az „erdőcske" a mai Városliget volt. Hägen Saroltáról, a müncheni színház tagjáról pedig a következőt jegyezték fel: Hägen (vagy Hagn) Sarolta 1832-ben jelent meg először Pesten. Ide Bécsből jött, ahol szintén elbájolta a császárváros ifjait. A bajor művésznő itt is egymásután aratja nagyobbnál nagyobb sikereit, úgy a német színházban, mint a Magyar Király szalonjában. Ugyanis Hägen Sarolta mindkét pesti tartózkodásakor a Magyar Királyban lakott. Még az út porát sem tudta levetni magáról, amikor tiszteleg nála Széchenyi István. Az újságok csak róla írnak, róla beszélnek az emberek és a szálloda körül a hódolók és csodálok állandó „őrséget" adnak. A mágnások még Bécsből és Pozsonyból is lejönnek Pestre, hogy lássák a csodált Hägen Saroltát. A magyar mágnások közül Wesselényi Miklós az aki leginkább teszi a szépet a művésznőnek. Az akkor már nemzeti érzelmű ifjúság felháborodik Wesselényinek ezen a magatartásán és egy alkalommal hagymával, tojással dobálják meg Saroltát, kifütyülik műsorát. Óriási botrány keletkezik és Wesselényi párbajt vív az értelmi szerzővel. A kezén kap sebet, de mit ér ez ahhoz a trófeához, amely Hägen Sarolta szerelme jelent. Hägen Sarolta 8 év múlva ismét Pestre jön. A siker most is nagy, de már nincs az a rajongás, és kénytelen Sarolta is belenyugodni abba. hogy az eget meg kell osztania az időközben felnövő új csillagokkal. A vendégművészek sora — akik mindannyian a Magyar Királyban laktak — ezzel nem ér véget. 1838-ban súlyos katasztrófa zúdul Pestre; a Duna áttöri a gyenge gátakat és elönti Pest, Buda városát. Wesselényi Miklós, az „árvízi hajós" címet a hálás pesti polgároktól kapja. Százak életét menti meg. 1838-ban az árvíz után nagy felháborodási hullám söpört végig a városon. Hol titokban, hol nyíltan beszéltek arról, hogy Ausztria nem erőltette meg magát a segítségadásban. Március végén Wesselényi Miklós egy Ráday és Bártfay meg még két magyar nemesúr társaságában „mulatott" — ahogy akkor mondták — a Magyar Királyban. Az utóbbi anonim nemesurak egyike megemlítette, hogy az ausztriai adományokat nagy hangon közli a bécsi hivatalos lap az Allgemeine Zeitung. Wesselényi hozzáteszi, hogy ezeket az adományokat Bécsben „gazdag adományként" kezelik. Elítélően szólnak az egyik főherceg szegényes adományáról, amely elég lenne egy községnek, de nem Pestnek. Bártfay elmondja, hogy az adományokat felfújták a bécsi lapok, hogy „dokumentálják az udvar atyai gondoskodását". Ugyanakkor „agyonhallgatják" a „nemzet kéréseit", letagadják, hogy mennyi előnye van Ausztriának Magyaror255