Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Zolnay László: Magyar szakácsok a középkorban

Címere: koronás sisakkal fedett pajzsban féltestével felemelkedő szarvas, — szívében konyhakés! Ezeken felül Krasznai Für János Krasznán még egy nemesi háztelket is kap s a király-fejedelem felmenti őt mindennemű adózástól.

8

0 A Báthory adta címeréhez hasonló konyhakés függ baloldalán annak — a XV—XVI. századi magyar szakácsot ábrázoló — ezüstpohár alakjának is, amely a múlt század végén még a frankfurti Jeidels gyűjteményben volt. Ez a szakács feszes derékövet visel. Testére simuló ujjatlan, pitykés gombos, magas nyakú bőrdolmánnyal. Dolmánya alól fut ki ingének a kézfőnél szorosan lecsatolt ujja. Kezében hatalmas lapos tálat tart. Maga az ötvösmű afajta — talpatlan, ex-ivó — bújdosópohár, ezüstből. A pohár kelyhe — s ezért van daliás szakácsunk szoknyában —: a szoknyának harang alakú belseje. Karakterizálja, szinte portrésítja az ötvös ezt az arcot a hatalmas — s rendszerint mindig magyaroknak tulajdonított — kónya bajusszal is. A szakács fejét alacsony, kerek, pörge sapka takarja; ez alól csüngenek dús hajtincsei.

8

1 A szakácsokról szóló kis tanulmány-vázlatot, melyet az olvasó végig kísérhetett, egy középkori ételeink, italaink konyháinak, lakomáink, asztali ceremóniáink, evőeszközeink, tálalásmódunk — mondhatni gasztrologiánk — kultúrtörténete egyik szakaszának szántam. Szakácsok névsora Magyar szakácsmester alakja, XV—XVI. századi ezüst