Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Zolnay László: Magyar szakácsok a középkorban

hoz földi segedelemért. így aztán — megtartván mindkét tanácsot — a halálra vált fiúcskát életre keltették."'

1 Kolostorok nőszemélyt kiváltképpen csak mosási célokra alkalmaztak. Kivétel — 1486—1490 között — az esztergomi érseki udvar volt. Itt az érseki otthonnak évekig női lakója is volt. Az ékes nevű Madamma Cassandra della Penna volt ez a hölgy. Foglalkozására nézve a hétéves hercegi érseknek, Estei Hyppolitnak — dadája."'

2 Szakács-villongás Mátyás budai udvarában 1467-ben, a moldvai hadjárat idején is főember, Drágfi Bertold a diszpenzátor. Ekkor Drágfi és három nemesi társa mond ítéletet a királyi szakácsok és főnökük, Szakácsi Veres György perében. Ez a Veres György már 1460-ban is a királyi konyhán dolgozott. 1467-ben, a per idején, de 1471-ben — a viszály után is — Mátyás konyhafőnöke. (Magister cocorum regalium.) Az 1467. évi perben szakácstársai azzal vádolják, hogy fizetésüket vissza visszatartotta. A derék „kókuszok" baját alighanem maga Mátyás király igazította el. Mindenesetre tény, hogy Veres Györgynek, — aki nyilván jóízű sülteket szeldelt Mátyásnak —, haja szála meg nem görbült e viszálykodás okán. A nemesi rendű s egymással is jobbára rokon szakácsok megbékéltek. (Nem mentek késre, sem konyhakásre.) Veres Györgynek, Mátyás főszakácsának a pereskedés során — láttuk — kulcs-, illetve konyha- és pince-kulcs-poziciója nem rendült meg! 1467ben a király anyjának, Szilágyi Erzsébetnek udvari fő szakácsmestere Kölkedi György volt, alighanem az 1464-ben kiváltságolt kölkediek ivadéka. 1469 áprilisában Mátyás király, udvarával együtt Ulászló cseh — később magyar — király vendégeként Olmützben tartózkodott. Elkíséri Nemes Zakachy György is, a főszakács, alkalmasint Szakácsi Veres Györggyel egyazon személy. (Becsületére tehát még habfolt sem freccsent!)

5

3 A konyhapénz és az udvari szakácsok létszáma Némely esetekben — így a citált Veres György féle esetben is — nem volt egyszerű dolog a szakácsok dolgaiban való bíráskodás. Egyrészt a jó szakácsok a gyomrukat szerfelett kedvelő s a mérgezéstől rettegő uralkodóknak kedvencei voltak, másrészt az is megesett, hogy — mint például Gede unokájának, Eresztvényi Miklós fiának, Péternek esetében —, maguk a szakács-atyafiság tagjai emelkedtek országos rangra! De visszatérve még a konyhapénzre! II. Ulászló és II. Lajos udvarának szervezetéről írván, Fógel József jeles, régi kutatónk jutott arra a megállapításra, hogy II. Ulászló király alatt heti száz forint, II. Lajos alatt — több —: napi huszonnégy forint volt az. Vagyis egy hónapban: 720 forint. Az árkülönbözet azonban a pénz ekkori elértéktelenedésével is magyarázható. (Fógel József úgy véli: Mátyás fényes budai konyhájának hópénze a Jagelló-korinak négyszerese — körülbelül 1600—3000 forint — lehetett.

5

4) A Jagellók konyhája 1494-ben II. Ulászló magyar és testvére, János Albert lengyel király tavaszi lőcsei találkozóján II. Ulászló királynak hat Budáról hozott szakácsához utóbb még négy magyar szakács csatlakozott.

5

5 Itt egyébként a ki56