Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Gadanecz Béláné: A vendéglátóipari dolgozók helyzete és mozgalma a szocialista szervezkedést megelőző évtizedekben

céreknek, akkor válna csak kötelező és általános teherré, mert kénytelenek volnának az árakat is emelni. A borravaló előnyét abban látta, hogy annak félretevésével minden jóravaló pincér önállósíthatja magát.

2" A kávés társaság 1796. évi Rendszabása szerint a főnök engedélye nélkül egy legény sem vehet magának nappali, sőt éjszakai kimenőt sem, különben egy heti bérét veszti. Az 1820. évi Legényrend megfogalmazói elvileg helytelenítették a kimenőnapot, s figyelmeztették azokat a legényeket, akik kimenőt engedélyező uraknál szolgáltak: ne tekintsék ezt jognak, hanem csak jóindulatú engedménynek. A kávéslegények 1848-ban mégis kivívták munkaszünethez való joguk elismerését. A társadalom hozzájárult ahhoz, hogy hetenként egyszer a gazdák által megszabott időben pihenőórát tartsanak. A forradalmi idők elmúltak, a kivívott jog feledésbe merült. A tulajdonosok a 20. század elején is az 1820-as alapról ítélték meg a szabadnap kérdését. Munkaközvetítés A kávés társaság 1820. évi Legényrendje a legények munkába állításának céhszerű formáit mutatta. A legényt a társaság „bemondója" (a céhek „öreglegénye") vezette fel a gazdához, ezért a szolgálatért meghatározott díj járt neki. A vendégszolga (= felszolgáló) és a marqueur (= játékmester) harminc krajcárt, a tűzilegény (= kávéfőző legény) egy forintot fizetett. A bemondó esetleg a munkaadótól is kapott ajándékot. A legények 1848-ban megfogalmazott követelései a közvetítés addigi módjával szembeni elégedetlenséget fejezték ki. A vendéglői pincérek memoranduma így hangzott: „Friedmann bemondó úrhoz is van néhány követelésünk, amelyeket nem tartunk szükségesnek itt részleteiben taglalni; mindenesetre a legközelebbi gyűlésen sok vád alól kell tisztáznia magát. Mindenekelőtt: Honnan van az, hogy a bemondónak, mint a pincér érdekek közvetítőjének oly kicsiny a népszerűsége? A válasz tiszteletdíjának szemtelen követelésében és pártosságának önkényében van. Mindenesetre ezúton értesítjük, hogy kötelező hivatásának nem teljesítése esetén ne várjon az új rendszer után tartós pártfogásra. Mivel nyilatkozott is, hogy fizetése fáradozásaihoz viszonyítva igen csekély, úgy hisszük meg kell jegyeznünk, hogy fáradozása a fizetéséhez viszonyítva még csekélyebb." A kávéházi személyzet a következőket kérte: a) a régi segédek közül válasszanak új bemondót — a munkaadók ezt elutasították, mert szerintük nem tett semmi rosszat a régi sem és a legények többsége ragaszkodik a személyéhez; b) a bemondó visszaéléseinek kiküszöbölésére minden főnök, mint Bécsben, személyesen jelenjék meg a társaság közvetítőjében — ezt a főnökök szabad elhatározására bízta a társaság; с) a bemondónak eddig fizetett díj szűnjék meg; d) a társaság közvetítőjének megkerülésével ne vegyenek fel embert. A két utóbbi követeléshez hozzájárult a társaság. A munkaközvetítéssel kapcsolatos visszaélések azonban ahelyett, hogy megszűntek volna, egyre nagyobb arányokat öltöttek a következő évtizedekben. A munkaközvetítés és a cselédszerzés engedélyhez kötött iparrá vált, a közvetítésért járó díjakat szabályozták. 284