Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Gyenes József: Szállodák Pesten a XIX. században

szágból. A vitatkozó magyar urak nem is sejtették, hogy a szomszédos asztalnál az udvar egyik besúgója ült és gondosan jegyezte szavaikat. Jelentését a többi mellé tették. Gyűltek az adatok a rebellis Wesselényi ellen. A Magyar Király azok közé a pesti épületek közé tartozott, amelyek nem tudták minden következmény nélkül átvészelni az árvízi katasztrófát: 1840-ben komoly, az alapokra is kiterjedő tatarozást végeznek rajta. 1844-ben már újra a régi. Mintha megfiatalodott volna, most újra szállást ad egy híres tárcosnőnek az „isteni" Elssler Fanny-nak. Itt lakott Birch-Pfeiffer Sarolta, szintén a müncheni Hoftheater tagja, Mervius la Roche, Ch. Fr. Wild, a bécsi opera tagja. Elssler Fanny jövetelét megelőzte a híre. Ezrek várják a bécsi hajót, mindenki látni akarja az „isteni Fanny-t" aki pedig ekkor már 34 éves. Elssler Fanny is a Magyar Királyban vesz szállást, hogy a szomszédos német színházhoz közel legyen. A színház zsúfolásig megtelik és feledve a kigőzölgések penetráns szagát, csillogó szemmel élvezik Fanny híres „exotikus" táncát a „chachuca"-t. Este fáklyás felvonulást rendez tiszteletére az „aranyifjúság" szállodájában pedig hosszú beszéddel üdvözlik. Bankettet is rendeznek tiszteletére a Nemzeti Kaszinóban. Szekérszámra viszik a virágokat és koszorúkat. Est-; a Horváth-kertben látják vendégül és a széket amelyen ült, 6,— Ft-ért veszi meg egy rajongója. A cipőjét a Városi Múzeumban helyezik el (1934-ben még meg volt.) Búcsúfellépásekor, Forst úr a színház igazgatója, a nyílt színen kezet csókol Fanny-nak. A rossznyelvek szerint nem a kezét, hanem a lábát kellett volna megcsókolnia, mert ezek a lábak sokezer forintot hoztak a színház konyhájára. Már említettük, hogy 1814-ben Halzl János a német színház közönsége és művészei által kifejthető forgalomra számított. 33 éven át valóban jól jövedelmezett a színház közelsége, hiszen minden valamire való művész, vagy neves látogatója a színháznak — mint Wesselényi — a Magyar Királyban lakott. Érthető, ha azt mondjuk, hogy a Magyar Király első fekete éve 1847-ben volt. 1847. február másodikán éjjel porig égett a német színház. A német színház pusztulásával egyidőben a társadalmi-politikai ellentétek, a Magyarországgal szemben alkalmazott nemzeti igazságtalanság következtében megnyilvánuló elégedetlenség a forrponthoz közeledett. Az 1848—49-es forradalmat és szabadságharcot a Magyar Király szálloda még mint Pest egyik legjobb szállodája érte meg. 1851-ben Pestnek 106 379 lakosa, 5450 háza volt. A Belvárosban a nevezetesebb szállodák ekkor a következők voltak: Angol Királyné, Arany Sas, Fehérhajó, a Lipótvárosi Tigris és még mindig a Magyar Király. Ez a nevezetesség azonban már nem egyedüli, mert a Nádor utcai Tigris, az Angol Királyné, majd később az Európa ekkor már sok tekintetben meghaladják a Magyar Király szolgáltatásait. A szállodák mellett új meg új kávéházak, cukrászdák, sörözők nyilnak meg. A színház téren Fischer cukrász új kioszkot épít; „Hébének kioskjá"-t, amely — gyenge magyarsága ellenére — az első magyarnyelvű cégfelirat volt a magyar cukrásziparban. A szállodák és nagyobb vendéglők udvaraiban megjelennek — ahogy akkoriban mondták — a „ . . . szabadban való ebédlő helyek." A később híres Hangi kioszk is ezidőtájt nyitja kapuit. A nyitott éttermek, kerthelyiségek mellett a kioszkforma az, amelyik nyaranta nagy közönséget vonz. 1853. áprilisában a várható nyári forgalomra a Tigris szálloda kezelője „ . . . egy nyári csarnokot szándékozik építeni..." a szálloda „tágas" udvarán ahol egy Chorely nevű zenekarvezető „zenetársaságával" ad műsort a vendégeknek. 256