Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Rózsa M. Lajos: Cukrászati termelőeszközök, termékek és értékesítés a XVIII. századi Pesten

72. Candieren: mit Zucker überziehen (Adelung I. 1298.) und dadurch haltbar machen (Wahrig 1965.) — Krünitz (1. p. 743.) ismertetése szerint a fehérre candírozott mandulát leforrázott és hámozott mandulának sűrű cukorfőzetbe öntésével, a piros színűt pörkölt mandulából és úgy készítették, hogy a cukorbevonat főzése közben abba festékanyagot öntöttek. 73. A backen (sütni) igét a bajor-osztrák nyelvterületen a lágyítá" törekvésnek megfelelően bachen-ként használták. (Adelung II. 443.) Ide nyúlik vissza a bécsieknél a Gebäck helyett használt Bacht (Castelli 71.). 74. Semen Cinae: citvormag (Wurmsamen). Levantéban, Egyiptomban, Iránban honos Artemisia clna növény szürkés-sárga, szürkés-barna színű, kesernyés ízű magja, amely a fonalférgek kiűzésére alkalmas santonin-t tartalmaz. Ezért ilyen célra a gyógyászatban használják. — Semen cinae cand(itum): cukorral bevont citvormag, gilisztaüző cukorka. (Bohn 1085.; Schede! II. 601.; Knoll József: Gyógyszertan. Bp. 1965. — 405. és 590.) 75. Borral felvert, tojásba kevert finom tört cukorból, lisztből, szűrt élesztőből készült» kis fehér papirhüvelyekbe helyezve kisütött tésztából való biszkvitsütemény. (Krünitz 5. p. 506. és 242. p. 195.) 75. A rövidítés feloldása Krünitz (5. p. 506.) alapján. 77. Der Melis Zucker: Barna színű gyarmati nyerscukorból készült, sárgás színű cukorfinomítvány. A cukrászok tésztasütéshez és befőzéshez használták. — (Krünitz 272. —; Dr. Вага, Jakob: Die Zuckererzeugung 1600—1850. Jena 1957.; Der Vollständige Conditor 5.) 78. Szül.: Budán. 1772. január 7-én kap Budán polgárjogot mint molnár. 1788-ban elutasítják újabb vízimalom felállítása iránti kérelmét. 1793-ban budai választott polgár lesz. — B. Tjkv. 1772. I. 7. p. 2.; B. Locum ten en tialla 724/1788 ; Schmall: Adalékok П. 270. 79. Aichmayer néven is előfordul. Szül. : Pozsonyban. 1794. október 25-én kap Pesten polgárjogot mint kereskedő. 1795-ben csőd alatt állott. — P. Tjkv. 1794. X. 25. p. 497.: P. Test a. m. 611. 80. Terménykereskedő is. 1797/98-ban Lipótváros 103. sz. alatt (a Lipótvárosra vonatkozó történelmi-topográfiai részletmunkák hiányában mai helye pontosan még nem határozható meg) adózik. A századforduló legmozgényonyabb pesti kereskedője, aki Szentpétervárig vitte a magyar gyógynövényt, bevezette külföldön a paprikát, s kereskedő létére a pesti hajóhíd bérlője. 1807-ben választott polgár lett. — Classifioationbuch.: Rath: Adressbuch 131., 136.; Schmall: Adalékok I. 146.; Gyömrel Sándor: Az első pesti kereskedelmi részvénytársaság. A Magyar Kereskedelmi Társaság. TBM XI. Bp 1958. 199—241. — 201. 81. Szül. : Budán. 1794. október 25-én kap pesti polgárjogot. A Fehér Macskához cégérezett boltja a Fő utcában (ma Arany János utca) volt. Ennek helye valószínűleg azonos az 1797. évi Lipótváros 6. számmal, ahol ebben az évben adózóként összeírták. 1807-ben választott polgár lett. — P. Tjkv. 1794. X. 25. p. 497.; Rath: Adressbuch 131.; Schmall: Buda-Pest utcái 126.. Schmall: Adalékok I. 147.; Classificatlonsboch. 82. Mint pesti kereskedő 1797/98-ban a hadiadó fizetésére kötelezettek között szerepel. — Classifies tionsbuch. 83. A hídkocsma a TBM. III. kötetében (Bp. 1934.. p. 64.) közzétett egykorú helyszínrajzból megállapíthatóan a mai Türr István utcának az Apáczai Csere János utcába való betorkolásánál állott. 84. V. ö. Dr. Rokken Ferenc: A hajdani Angol Királynő szálloda és az első dunaparti sétány. TBM. I. Bp. 1932. 111—123. 85. P. Belvárosi tkv. 1733—1820. fol. 68. p. 1.; Belvárosi teleklevelek 1780—1798. fol. 170. 86. II. József-kori házszám. (Popular Nummer) 87. P. Szépítőbizottmány 3052/1821. 88. A házban annak házjegyéről cégérezve már 1788 előtt vendégfogadó működött. Erről kapta az utca a Taxel Wirthshaus Gasse nevet. Ez a név változott később — Schmall szerint 1790. után — Daxen Gasse-ra. A házjegy lombos fák előtt jobb felé lépő, aranyra festett borzot ábrázoló 53 x 38 cm nagyságú homokkő-dombormű, amely a ház lebontása folytán 1913-ban a Fővárosi Múzeumba került és ennek szervezeti utóda, a Budapesti Töuéneti Múzeum őrzi. Utcanévre: P. Belvárosi tkv. 1733—1820. fol. 68. p. 2.; Schmall: Buda-Pest utcái 112.; Házjegy: BTM. Ojk. o. 8114. lt. sz. 89. P. Int. a. m. 852. ; Belvárosi tkv. 1733—1820. fol. 68. p. 1. 90. P. Test. a. m. 410. 91. P. Test. a. m. 590. 92. Dr. Gárdonyi Albert: Pest város keleti kereskedelme a XVIII. sz.-ban. História 1930. 1—3. sz. — Pest-budai Emléklapok p. 46. 93. P. Rel. a. m. 1209. 160